A hozzátartozóknak és hivatalos újságírói megkeresésre sem árulják el, hol feküdt a beteg, ahogy a kórházi személyzetnek sincs pontos információja erről - írja a HVG.HU
Mi is szeretnénk tudni, higgye el, de nekünk sem mondanak semmit – hétfő délelőtt több mint két óra alatt ez volt a legtöbb „információ”, amit olvasónk „megtudott” a Jahn Ferenc kórházban arról, hogy hol, az intézmény melyik osztályán kezelték egy hétig azt a 75 éves férfit, aki a koronavírus első hivatalos magyarországi áldozataként hunyt el vasárnap.
Egy asszony azért szerette volna mindezt megtudni, mert a nem hivatalos információk szerint a férfi pontosan abban az időben feküdt a kórházban, mint Ilona testvére is, aki néhány napja szintén ott halt meg. Bár a 78 éves nőnek voltak meglévő alapbetegségei – daganatos beteg volt –, a halála előtt légzési nehézségei voltak, halála pedig a kezelőorvosa szerint is váratlan volt, az állapota nem indokolta. Rajta már nem segítene, ha az érdeklődő asszony tudná, jelen volt-e és szerepet játszott-e esetleg a halálában a koronavírus, de mivel maga is 76 éves, szeretné tudni, megfertőződhetett-e a napi kétszeri látogatásokkor vagy sem.
Ha tudná, hogy az elhunyt férfi a halála előtt
a harmadikon feküdt, nővére pedig a másik szárny első emeletén, kevésbé aggódna, így viszont érthetően ideges. Ennek ellenére sem a betegirányítóban, sem az adott osztályon, és az igazgatóságon sem voltak hajlandóak elárulni neki, hol feküdt a vasárnap elhunyt beteg, a folyosón elcsípett dolgozók pedig, ahogy a fenti párbeszédből is látszik, vagy tényleg nem tudták, vagy ki volt adva nekik, hogy ne mondják meg.
A hvg.hu munkatársa is próbálta megtudni a helyszínen, hogy melyik szárny, melyik emelet érintett, van-e emiatt lezárás, érintkeztek-e az elhunyttal más betegek (az intézmény hat egészségügyi dolgozójáról a hivatalos vírusinfón elárulták el, hogy karanténban kerültek), de a folyosókon futkosó nővérek, orvosok, betegszállítók és takarítók valóban nem tudtak semmiről, bárkit kérdeztünk, azt mondta: egyáltalán nem tájékoztatták őket, mindenki csak sokadkézből, hallott információit osztotta meg, de ezek szinte egyáltalán nem estek egybe: akadt, aki szerint a belgyógyászaton, mások szerint a sebészeten, megint mások szerint pedig az intenzíven kezelték (az akkor még csak tüdőgyulladásosnak gondolt) koronavírusos beteget.
A dolgozókat bevallásuk szerint egyébként szintén aggodalomban tartja a bizonytalanság, és a tudat, hogy miközben senki nem mond semmit, a kórház főépületet hétfőtől lényegében lezárták, a kapuban maszkos biztonsági őrök fordítottak vissza mindenkit – munkatársunk azért tudott bemenni, mert pont volt időpontja az egyik, még át nem helyezett szakrendelésre. Utóbbiak legtöbbjét hétfőtől áthelyezték egy XX. kerületi szakrendelőbe, a hivatalos kiírás ezt járványveszély csökkentésével indokolta, de hogy mégsem általános intézkedésről van szó, azt bizonyítja, hogy más fővárosi kórházak nem léptek ilyet.
A megszólított alkalmazottaknak egyébként az ápolótól a portáson, betegirányítón és büfésen át a takarítónőig mindegyike viselt maszkot – de csak a semmitől sem védő sebészi maszkokat, nagyon kevés kivételtől eltekintve azokat is úgy, hogy ujjnyi vagy még nagyobb rések tátongtak az arcot lezárni hivatott textil és az orruk-szájuk között. Amikor néhányukat erre figyelmezettük, megköszönték, de csak legyintettek, mondván hiába igazítják meg, fél perc múlva úgyis le/elcsúszik.
A Jahn Ferenc kórház főigazgatójának még vasárnap kora délután elküldtük a kórházban elhunyt férfival kapcsolatos kérdéseinket, egyebek mellett, hogy mettől meddig, melyik osztályon, milyen alapbetegséggel, illetve tünetekkel feküdt az intézményben a beteg, mikor, hány nap után csináltak nála koronavírus-tesztet, hány ott fekvő további beteg és egészségügyi dolgozó kerülhetett kapcsolatba vele, milyen lépéseket tesznek/tettek, miután kiderült a koronavírus jelenléte, de többszöri telefonos érdeklődésünk ellenére azóta sem kaptunk választ ezekre.
Forrás: HVG.HU
