Mi lesz a kórházból kirakott idős emberekkel? Meg azokkal, akik majd csak egy-két év múlva halnak bele egy amúgy időben felismerhető és gyógyítható betegségbe, mert amikor kellett, nem végezték el a szűrővizsgálatokat? Kit érdekel? Mert az is előfordulhat, hogy ily módon az ellátatlanságnak több áldozata lesz a jövőben, mint a koronavírus okozta betegségnek.
Immár több mint egy hónapja élünk rendkívüli körülmények között, hiszen március 11-én hirdették ki Magyarországon a járványügyi vészhelyzetet. Az országot április eleje óta a kormányfő és szűk köre különleges felhatalmazással irányítja, és mindezt a parlament törvényhozó kontrollja nélkül, rendeleti úton teheti. A parlament ugyan időnként ülésezik, de ez inkább csak a külföldnek szóló fügefalevél. Mégse mondják: a király meztelen. Persze.
Amilyen nyitott világban élünk, pontosabban élnek a nálunknál szerencsésebb népek a környező országokban és Nyugat-Európában, pontosan látják, hogy mi történik Magyarországon. Szóvá is teszik, ahol lehet, egyre hangosabban. Az Európai Unióban mostanra a kelet-európai „eminens tanulóból” sikerült leküzdeni magunkat a bajkeverő kategóriájába. Ők is látják, hogy Magyarországom már nem a jogállam eróziója, hanem tudatos lerombolása zajlik. Ha tetszik, egyfajta politikai ámokfutás.
Pénteken már név szerint is a szégyenpadra ültettek bennünket az Európai Parlamentben, kiemelve, hogy még a koronavírus járvány elleni küzdelem körülményei között sem szabad felszámolni a jogállami kereteket, értelmetlenül megkurtítani az emberi szabadságjogokat.
De vajon tényleg a maláj tigris támadó szelleme szállta-e meg az ország immár első számú vezetőjét, vagy éppen ellenkezőleg, egy több évtizedes, nagyon is tudatos cél, a korlátlan és teljes egyeduralom megragadása érdekében történik minden? Mert hogy a koronavírus járvány elleni küzdelem kiváló háttér, ami eltereli sokak figyelmét arról, hogy valójában miféle játszmák zajlanak a háttérben. Hogy a politikai- és gazdasági haszonszerzés zavartalanul üzemel a járványügyi intézkedések alatt is. Hiába, nagy a család, kellenek a tízmilliárdok a kelengyére, hiszen megrokkant az idegenforgalom, meg az ingatlanpiac is megtorpant és hát tudjuk: egyetlen családtagot sem hagyunk az út szélén.
Hogy közben a fél ország belerokkan a járvány következtében ránk köszönő válságba, a jelek szerint nem sokat számít, amíg csendben vannak. Hogy vajon miből lesz a borsodi roma családoknak étel a gyerekek számára, amikor már eddig sem jutott szinte semmi – kit érdekel? Hogy a nyírségi vagy a nógrádi szegények gyereke hogyan fejezi be akárcsak az idei tanévet távoktatásban – amikor sem internet, sem számítógép nincs az utcában sem, nemhogy a családban. Kit érdekel? Hogyan fog két hét múlva több tízezer gyerek leérettségizni úgy, hogy a bizonyítvány mellé nem hoz haza majd egy pozitív koronavírus-tesztet is? Kit érdekel?
Mi lesz a héten a kórházból kirakott idős emberekkel? Meg azokkal, akik majd csak egy-két év múlva halnak bele egy amúgy időben felismerhető és gyógyítható betegségbe, mert amikor kellett, nem végezték el a szűrővizsgálatokat? Kit érdekel? Mert az is előfordulhat, hogy ily módon az ellátatlanságnak több áldozata lesz a jövőben, mint a koronavírus okozta betegségnek.
Az emberminisztériumnak csúfolt szervezet éppen pénteken, miután már mindenkit kipateroltak az igényelt kórházi ágyakról, közleményben ígérte, hogy senki sem marad ellátatlanul. Hogyne: majd jól ellátják a baját annak, aki ezeket az ámokfutással felérő dolgokat szóvá teszi, az lesz ám az ellátás!
És azt vajon hogyan lehet leírni, hogy miközben itthon számos idős otthonban súlyos fertőzésekkel kell megküzdeni, mert nincs sem elég orvos, meg elég védőfelszerelés, addig egy másik ámokfutó erdélyi vendégmunkára toboroz magyar orvosokat?! A hozzánk beérkező kínai védőfelszerelés szállítmányokat pedig ki sem hozzák a ferihegyi raktárból, legfeljebb átcímkézik. Az „Éljen és virágozzék a megbonthatatlan kínai-magyar barátság!” feliratú ládákat, mondjuk ilyenre: „A magyar nép ajándéka macedón barátainknak”. Aztán mehet is a szállítmány Skopjébe, Szarajevóba meg még ki tudja hová, de mindenesetre több jut a Balkánra, mint amennyi Budapestnek. A habonyi habverés persze csak kellék, de immár a kis Magyarország határain túlra vessük vigyázó szemünket: magyar vezetéssel épülget a balkáni baráti birodalom.
Szóval cseppet sem biztos, hogy pusztán ámokfutás zajlik, bár tény, hogy egyelőre nagy a zűrzavar.
Ami meg a kormányzást illeti: döntsék el önök, hogy ez orvosi vagy politikai kérdés!
Hardy Mihály (Klubrádió)
