A tamburmajor és a kisegyüttese

Azt állította Orbán Viktor (szokásos heti rádióinterjújában), hogy a magyar járványkezelés azért sikeres, mert „nem rezeltek be a magyarok”.

Ezzel szemben a tény az, hogy sajnos nem rezeltek be az olaszok sem, és a koronavírus mégis súlyos pusztítást végzett náluk. Trump elnök szintén nem ijedt be; meg is lett a szomorú eredménye, ugyanis sok amerikai kórház képtelen volt ellátni a rengeteg beteget, és az Egyesült Államokban eddig több mint 50 ezren haltak meg a járvány következtében. Orbán állításával ellentétben azonban a magyarok többsége szerencsére megijedt a fenyegető kórtól, és elfogadta a kényszerintézkedéseket. Ők talán jobban tudják, hogy jobb félni, mint hősködni. 

Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy azért kellett a kórházi ágyak 60 százalékát kiüríteni, mert „ha az élet újraindításakor a vírus elszabadul, és nem tudjuk megállítani, akkor valóban tízezer kórházi ágyra lehet szükség”.

Ezzel szemben a tény az, hogy ha valóban ez lett volna az intézkedés oka, akkor nem kellett volna április 15-ig szabaddá tenni majdnem 40 ezer ágyat, hanem elég lett volna jóval később és fokozatosan. De ha tényleg reális lehetőségként számolnak a vírus elszabadulásával, akkor nem szabad feloldani a szigorú korlátozásokat. Nem az a felelős, előrelátó gondolkodás, hogy kisöpörjük a kórházakból a rászoruló betegeket, hanem az, hogy

igyekszünk akadályozni a járvány terjedését. Gondolom én. Hát a miniszterelnök?

Azt állította továbbá a kormányfő (már nem először), hogy „egyetlen forintot sem kaptunk az uniótól”, mivel az átcsoportosításokkal és a válságalapokkal csak „a korábban is Magyarországnak járó pénzekhez jutottunk hozzá”.

Ezzel szemben a tény az, hogy 5,6 milliárd eurónyi uniós támogatást már bizonyos célokra lekötött, de még nem költött el a kormány, és ezt az összeget Brüsszel felhatalmazása alapján most szabadon felhasználhatná. Ezt a lehetőséget természetesen Brüsszeltől kaptuk, új pénzt viszont azért nem, mert olyan csak akkor lenne az EU pénztárcájában, ha Németország, Svédország és a többiek pluszban befizetnének néhány tízmilliárd eurót. Orbán pedig tartaná a markát.

Azt állította ezenkívül Orbán Viktor (ugyancsak a Kossuth rádióban), hogy Soros György legújabb javaslata az úgynevezett örökjáradék kötvényekről eladósítaná az egész Európai Uniót, és egész életünkben fizethetnénk az árát.

Ezzel szemben a tény az, hogy éppen Soros (pontosabban a spanyol kormány, mert Soros lényegében őket támogatja) elképzelése alapján lenne meg az az új pénz, amelyet Orbán hiányol, hiszen a kötvénykibocsátással óriási összeghez juthatnának a tagállamok. A terv szerint ráadásul a tőkét soha nem kellene visszafizetni, csak egy alacsony, évenkénti 0,5 százalékos hozamot. Nyilván ennek is van kockázata, például az infláció, de a mai és a holnapi helyzetben ez jóval kisebb rizikó, mint az, ha az unió nem tudná életben tartani az embereket és a gazdaságot. Vagyis a gonosz Soros ebben az esetben is az unió megmentését tartja a legfontosabbnak. Orbán meg azt, hogy senki ne szóljon bele abba, amit ő csinál.

Forrás: Bolgár György (Népszava)