A polgármesteri hivatalban többségében nők, édesanyák dolgoznak. Van köztük gyermekét egyedül nevelő is. Ezeknek az asszonyoknak a hivatali munkakiesés nem jutalmazás, hanem csapás! Az otthonléttel, a család ellátásával kapcsolatos kiadások ilyenkor nem csökkennek, hanem nőnek...

Horváth Gyula, a csepeli önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője az Üvegestót a hivatalban című Facebook bejegyzésében aktuális, fájó témát elemez. Ezt írja:

Óriási szenzáció! A csepel.info igazat mondott!

Igazat, legalább  abban, hogy a múlt hét keddjén 12 óra után valóban találkozott a polgármester az ellenzéki frakcióvezetőkkel. Előtte a Fidesz frakcióval vitatkozhatott, mert az érintettek nagy duli-fulival vonultak ki az épületből. Bizonyára nekik sem tetszett, hogy a polgármester úgy döntött, hogy azoknak a dolgozóknak, akik a koronavírus-járvány miatt nem jöhetnek be a hivatalba, a fizetés 70 %-ra csökkentését rendeli el. Ugyanígy a képviselői tiszteletdíjakat is a vészhelyzet időszakára 70%-ra csökkenti a polgármester.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mint az állami támogatás, mint az önkormányzatok saját bevétele, a kormányzati elvonások következtében csökkent. Ez a szám akár magyarázhatná is azt, hogy a polgármester hozzányúljon ezekhez a tételekhez. De ez azonban csak a látszat! A jelek azt mutatják, hogy a csepeli önkormányzatnak rengeteg „rejtett tartaléka” lehet. A fővárosban itt az egyik legmagasabb a költségvetési záró főösszeg 2019-ben. Meghaladta a 41 milliárd forintot. Tehát a Borbély Lénárd által a dolgozókra mért csapás

elkerülhető lett volna átcsoportosítással, ésszerűbb gazdálkodással, de leginkább nagyobb empátiával,beleérző képességgel.

A jelek azt mutatják, hogy a megszorításokat nem a racionális gazdasági kényszerek, sokkal inkább a vezetői dominancia hangsúlyozása okozta. A pénzügyi helyzet ugyanis egyáltalán nem tenné szükségessé, hogy a koronavírus miatt lakásukba kényszerített dolgozók fizetését 70%-ra csökkentsék.

Ha nem így lenne, nem tudta volna úgy lerázni magáról a csepeli vezetés - az un „elkönyvelt” kétmilliárdot, az elvesztett perek bírságait, a „reprezentációs pártalkalmazottak” (polgármesteri kabinet olykor a tucatot is meghaladó) gyülekezetét, vagy az átvett feladatok (pl. strand) iszonyatos összegeit – mint pulikutya a sarat.

Ha csak eggyel kevesebb luxus játszóteret építenek, ha csak eggyel kevesebb utcabált, bulit rendeznek, ha nem cserélik ki a személyi használatú autóikat, és nem állítanak annyi szobrot, zászlót, emlékhelyet, és kevesebbet szórnak a kedves egyházaiknak és határon kívüli szervezeteknek, a sokszorosa meglenne annak az összegnek, ami miatt (a fővárosi kerületek között elsőnek) megszorításokat eszközölnek saját dolgozóikon. Az imént felsoroltak csupán arra mutatnak rá, hogy számtalan más területe lett volna a takarékoskodásnak, mielőtt a dolgozók pénzének nyirbálásába kezdenek.

A polgármesteri hivatalban többségében nők, édesanyák dolgoznak. Bizonyára most is van köztük gyermekét egyedül nevelő is. Ezeknek az embereknek a hivatali munkakiesés nem jutalmazás, hanem csapás! Az otthonléttel, a család ellátásával kapcsolatos kiadások ilyenkor nem csökkennek, hanem nőnek, ezért úgy hiányzott nekik ez a helyzet, mint „üveges tótnak a hanyattesés”!

A képviselői tiszteletdíjak elvonásához e sorok írója már hozzászokott! Az előző ciklusban is elvonták,(ugyan nem a 30, hanem a száz százalékát) így ez most sem meglepő! Akkor se volt jogos, most sem az! A képviselő ugyanis nem azért a havi pár óráért kapja a tiszteletdíját amit a testületi üléseken eltölt, hanem azért a bizalomért, és vele járó munkáért, amit a mandátumával az állampolgároktól megszerzett. Ez az intézkedés ezért nem jogos! De nem is erkölcsös: amikor a parlamenti képviselők jövedelme százezrekkel emelkedik, akkor érthetetlen az a kerületi logika, ami a nagyságrendekkel kevesebbért dolgozó csepeli köztisztviselőket elvonással sújtja.

Forrás: HORVÁTH GYULA (Facebook)