Egyre komikusabb:  a magyar miniszterelnököt a Közúti Rendszabályzat (Kresz) 30. paragrafusával védték jobb sorsra érdemes rendőreink attól, hogy a Lánchíd környékén dudálással tiltakozók véleménye eljusson Orbán fülébe. A Clark Ádám téren demonstráló gépkocsivezetőket „indokolatlan hangjelzés kiadása” miatt állították ki a forgalomból, és eljárást indítottak ellenük.

A sokak által értelmetlennek és durvának ítélt kórházi ágyfelszabadítások ellen tiltakozók fejezék ki a véleményüket. A rendőrség vélhetően úgy érezte, beleképzelni is szörnyű, milyen súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ha a miniszterelnök netán megtudja, miről mit gondol a nép.

A hangjelzés

indokolatlansága ilyenformán legföljebb közlekedésrendészetileg valós. Tartalmilag aligha állja meg a helyét, mert a hangjelzés nagyon is indokolt volt: véleményt juttatott volna el a Sándor palota vastag falaival meg a vár erődítményrendszerével jól körülbástyázott kormányfőhöz. A néhányperces hangzavar, hála a gyors beavatkozásnak, az országvezetésben különösebb fennakadást feltehetően nem okozott, a falak mögüli kikiabálások a későbbiekben minden további nélkül folytatódhattak.

Ezek a nem egyenes szándékú, ahogy egyik államtitkár-helyettesünk helyénvalóan fogalmazott „sundám-bundám” megoldások a Kádár-rendszer végóráit idézik. Sokak emlékezhetnek az 1987. március 15-i lánchídi demonstrációra, amikor az ellenzéki ünnepet úgy igyekezett a kormány elnyomni, hogy úgynevezett központi spontán tüntetés keretében hatalmas, bödönszerű hangszórókkal lehetetlenítették el a szónokok beszédét. Akkoriban még azok is a kiszorítottak között voltak, akik miatt ma az egész Várra hatósági füldugót igyekeznek tenni.

Kovács Zoltán (es.hu)