Magyarországon mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a gyilkosság miatt elítélt azeri baltás gyilkost otthon felmentik, az európai bírák másként látták ezt a sötét bűncselekményt...

Horváth Gyula Fától az erdőt címmel írta meg gondolatait egy nagy felháborodást kiváltó  ügy  lehetséges következményeiről:

Az Emberi Jogok EURÓPAI Bizottsága (EJEB) nem találta jogsértőnek, hogy Magyarország kormánya kiadta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak. A jogszabályok szemüvegén át vizsgálódó tudós testület bizonyára jogszerű döntést hozott, bár az örmények fellebbezhetnek az ítélet ellen.

Nem először fordul elő a történelem folyamán, hogy ellentét alakul ki az emberek által nyilvánvalónak tűnő tények, és a leírt szabályok közt. Már ifjú koromban szöget ütött a fejembe, -  és egész életemre szóló nyugtalanságot okozott - az a tény, hogy a II. világháború után Horthy Miklós elkerülte a felelősségre vonást, mert  elhitték neki,  hogy nem tudott félmillió honfitársa megsemmisítő lágerekbe hurcolásáról.

Azért okozott ez számomra soha meg nem fejthető talányt, mert a saját környezetemben mást érzékeltem. Érdekes módon édesapámtól, - aki egy Vas megyei kisfaluban élt – azt hallottam: az egész falu tudta, hogy

miért szűnt meg Kohn bácsinak, az állatfelvásárlónak a szokásos kiabálása. (Kis borjú, vágni való marha van-e?) A falusi emberek úgy tudták, hogy Kohn bácsit, családját és a magyarországi zsidókat a  a nácik és hazai kiszolgálói elhurcolták, és megölték! A jogi eljárás viszont lehetőséget adott egy olyan fordulatra, ami azt a képtelenséget fogadta el, hogy az ország kormányzója erről nem tudott!

Nem azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy a két történet azonos lenne, de azt mindenképpen, hogy azonos vonásokat tartalmaz. Míg Magyarországon mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a gyilkosság miatt elítélt azeri baltás gyilkost otthon felmentik, addig „az EJEB bíróinak többségi véleményét tükröző ítélet szerint (6-1) nem bizonyítható, hogy a magyar börtönt elhagyó férfi hazájában kegyelmet kap”.

Nem a bírói ítélet ostorozása a célom. Csupán azt az érzést szeretném megosztani, amelyik arra mutat rá, hogy milyen nagymértékben elszakadt egymástól bizonyos történetek, események közvéleményben elfogadott állásfoglalása, és a jogalkalmazásban történő megítélése. Az imént említett példák közül az elsőre a történelem időtávlata meghozta a megfellebbezhetetlen ítéletet addig a második példa történelmi, és társadalmi megítélése még várat magára. Jogos a félelem, hogy ennek a baltás gyilkosnak a kiadatása az emberiség történetében ugyanolyan megítélést kap majd, mint a horthysta első. Félő, hogy ez  azok számára fog előnyt jelenteni, akik arra bazíroznak, hogy mennél jobban elbizonytalanítsák az embereket a jogba (vele együtt a jogállamiságba, a demokráciába) vetett bizalmuktól.

Horváth Gyula

Forrás: Facebook