"A szabad szó, a szabad gondolat elpusztítandó, s mint látjuk a Fidesznek nevezett szépen hízó és fasizálódó pártnak változatos és ötletes eszközei vannak arra, miként lehet valamit szétzúzni. S van ehhez elég önként jelentkező,  aki készséges és kéjes örömmel vesz mindebben részt. Van, aki kétségtelen tehetségtelensége és kisebbrendűségi érzésé okán csatlakozik a kivégző osztagokhoz, más meg úgy gondolja, hogy csuhajja, ha tényleg egy életünk van, ahogy brit tudósok állítják, akkor most kell gyorsan és jól élni, s ha ez az ára, akkor ez. Kit érdekel?"

Nem, barátaim, nem az Index van veszélyben. Hanem mi mindannyian, akik úgy gondoljuk, hogy nem jó egy fasizálódó diktatúrában élni – ahol ráadásul még elveri a nyarat az eső is. Nem jó egy olyan országban, ahol néhány gátlástalan gazember ellopja azt, amit csak lehet. És igen sok mindent lehet. A dögkeselyű a nyakunkon. Rémisztő, ahogy kivégeznek minden független intézményt. Legyen az alkotmánybíróság vagy szerkesztőség, esetleg egyetem. De van ennél dermesztőbb is. Mégpedig az, hogy honfitársaink egy jelentős részének mindez még tetszik is.

Ne áltassuk magunkat! Nagy tömegben élünk együtt olyanokkal, akik a

zsarnokságot és a tolvajok uralmát akarják. És messze nem csak azok, akik haszonélvezői ennek a rendszernek – mert az ugye tiszta képlet. Ha lophatok, ha megalázhatok, ha fejbe rúghatok a bakancsos lábammal másokat, akkor szeretni fogom azt a vezért, aki ezt lehetővé teszi nekem. Érvelhetnénk azzal, hogy történelmi tapasztalataink szerint az efféle forradalmak felfalják rendszeresen saját gyermekeiket is – de amikor éppen a felsőoktatás tudatos és hatékony szétverése folyik, akkor ezzel sem megyünk sokra.

Sokaknak tetszik a zsarnokság,  mert ebben nőttek fel, bár nincs hasznuk belőle. Mert egyszerűbb az életük. Mert legjobban gyűlölködni szeretnek, és most megkapták a gyűlölködés szabadságát. Mit szabadságát! Fideszesnek gyűlölködni kötelesség, a többieknek erősen ajánlott.

Az mindjárt kiderül, hogy az Indexet még ma tönkreteszik és felszámolják, vagy kap még pár nap vagy hét haladékot. A dögkeselyűk már szakszerűen ott köröznek felette egy ideje. És egy dögkeselyű – amely joggal lehetne az úgynevezett turulmadár helyett a magyar nemzet totemállata – sosem téved.

A szabad szó, a szabad gondolat elpusztítandó, s mint látjuk a Fidesznek nevezett szépen hízó és fasizálódó pártnak változatos és ötletes eszközei vannak arra, miként lehet valamit szétzúzni. S van ehhez elég önként jelentkező, aki készséges és kéjes örömmel vesz mindebben részt. Van, aki kétségtelen tehetségtelensége és kisebbrendűségi érzésé okán csatlakozik a kivégző osztagokhoz, más meg úgy gondolja, hogy csuhajja, ha tényleg egy életünk van, ahogy brit tudósok állítják, akkor most kell gyorsan és jól élni, s ha ez az ára, akkor ez. Kit érdekel?

A diktatúra mi vagyunk magunk. Mi tartjuk fent, így vagy úgy. Ti. Mi. Én. A magyarság totemállatát, a dögkeselyűt etetni kell. Hol egy szerkesztőség, hol egy egyetem, hol egy gyár, máskor meg egy kis félkatonai zsebdiktatúra csúszik le a torkán. Éhes dögkeselyű Mészáros Lőrinccel álmodik.

Ahol Mészáros az ország legmenőbb üzletembere, ott tényleg felesleges egyetemeket fenntartani.

A dögkeselyű a miénk – igaz ez még élőlényekkel is táplálkozik. Előbb szépen agyonveri a Színművészetit, az Indexet majd hopp, bekapja, hogy egy sértett mameluk a vadászpuskája tusájára véshessen még egy rovátkát.

Barátkozzunk a gondolattal, hogy a dögkeselyű nem eszik kendermagot, és nem lesz belőle szalonna. És több mint ornitológiai kérdés, legyőzheti-e a békegalamb a dögkeselyűt.

DÉSI JÁNOS (Klubrádió)