"A kórházakból kiebrudaljuk a betegeket parancsszóval, majd azt mondjuk, az orvosok tehetnek róla?  Felsőoktatási szabadság ott, ahol a független sajtó önemésztő szabadságharcát kénytelen vívni?"

„A felsőoktatás legyen szabad” – kiáltották világgá a borús ég alatta minap a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és támogatóik, most mikor fideszes janicsárok foglalják el pillanatokon belül az intézményt.

S ha valamivel, akkor ezzel mélyen egyetérthetünk. Legyen a felsőoktatás szabad. Legyen szabad a sajtó, az oktatás, a tudomány, a sport is, bizony. Ne hatalmi érdekek döntsék el, ki mibe rúghat és mennyiért. Legyen szabad továbbá a piac, a tejtermelés, a párválasztás. Legyen szabad a hit és a hit tagadása. Legyen szabad a

szerelem, már amennyiben mindenképpen, hogy tényleg azt választhassuk, akit a szívünk kíván. Legyen szabad a strand és ne vigye haza az egész Balaton partot az úgynevezett Mészáros Lőrinc.

Legyen szabad a Wass Albert és legyen szabad nekem elmondanom, hogy miért nem szeretem és miért volt egyike a huszadik század igen ellenszenves és nagyon kártékony figuráinak – bár erős a verseny.

És legyen szabad a hun-magyar rokonság propagálása – talán azért mégsem a tankönyvekben, ahogy ott még nincsenek laposföld hívők sem. De ami késik, nem múlik, vagy ahol zörög a haraszt, ott nyílván fúj valami keleti szél, továbbá, ki korán kel aranyat lel – főleg, ha Orbán és I’ten a barátja. Bár e kettő közel sem ugyanaz, Lucifer kolléga sokat tudna erről mesélni.

Legyen szabad feketének lenni és fehérnek. Legyen szabad pepita kockásnak lenni, cigánynak, romának, románnak, arabnak, zöldnek, ateistának és biciklistának.

Legyen szabad a verseny, hihessek abban, amiben és akiben csak akarok – s ne kelljen ehhez hamis bálványokat imádnom. Legyen szabad a bíróság és járjon el a törvények szerint. Mondanám, hogy legyen szabad a politikai járomtól az ügyészség is – de azért én is sejtem, hogy ekkora nagyot már valóban merészség álmodni.

Főleg manapság, a rémálmok korában.

„A felsőoktatás legyen szabad” – mondhatnánk, nem is értjük, miért kell ezt szóba hozni, mert milyen más felsőoktatás van még. Gúzsbakötve lehet táncolni, ó hány évszázadig verték ezt belénk - de azt tanítani, hogy miként táncolj gúzsba kötve mégsem az, amire vágytunk, húsz év szabadág után.

De mennyire lehet szabad a felsőoktatás, ott ahol a szabadságot éppen most csomagolta zsákjába a Mészáros, Garancsi, Tiborcz csatársor. Ahol a szabadságot áron alul árusítják ki annak, aki leadja megfelelő százalékot a megfelelő helyre.

Ahol a szabadság azért foszlik lassan el, mert oly kevesen akarják a szabadságot. Szétverik az akadémiát, hát, úgy kell nekik. Levesbe a CEU – nagyképű ajvékolók.

A rendőrség mostanában dudálókat büntet és úgynevezett rémhírterjesztőket állíttat elő – miért nem tetszett kussban maradni.

A kórházakból kiebrudaljuk a betegeket parancsszóval, majd azt mondjuk, az orvosok tehetnek róla? Felsőoktatási szabadság, ó, csak a hajnal jönne már. Felsőoktatási szabadság, ahol a független sajtó önemésztő szabadságharcát kénytelen vívni? Felsőoktatási szabadság, ahol zenei kormánybiztos nevez ki mindjárt sztárrá valakit, majd közösen belekezdenek egy állami pénzekkel jól kitömött trianonozós operettbe.

Fájdalom, de ahol épül szépül a diktatúra, ott nincs, mert nem lehet felsőoktatási szabadság. Ahogy sajtószabadság, vagy bírói függetlenség sem. A szabadság egy és oszthatatlan. Ha hagyjuk elvenni az egyiket, megy utána a másik a levesbe. A diktatúra meg csak hízik, hízik.

Igaz, a diktatúra idején is lehetnek a szabadságnak kis körei. Ahová a diktatúra a potrohát még nem tudta betolni. Ahonnan talán nekiindulhat majd az új élet.

Például lehetne független, szabad felsőoktatást teremteni. Ráérő szakember mindjárt lesz is elég a piacon. Afféle titkos, szabad felsőoktatás. Nem repülő egyetem, hanem olyan hely ahol mindent is meg lehet tanulni és azt is, mit jelent a szabadság. A felsőoktatási szabadsága. Van ennek kockázata – ettől még izgalmasabb, vonzóbb lehet a dolog. Értelme pedig? Volt már efféle a közelmúlt történelmében a környéken. Akkor érdemes ebbe belefogni, ha elegen vagyunk, akik elhisszük –a szabadság kis köreiből indulhat el a valódi szabadság. Nem tart a zsebduce örökké, mert nem tarthat – és belátható időn belül, az underground diploma sokat fog érni. A hivatalos valószínűleg meg kínos lesz, mint a foxi-maxi diploma a kereszténydemokrata párt vezetői között. Van ilyen, de nem dicsekszünk vele.

No, kipróbáljuk? Elég szabadak vagyunk hozzá, mert a bátorsághoz is szabadság kell, hogy nekivágjunk? Akartok szabadságot? Szabad felsőoktatást? Merünk belevágni?

Ahogy a most elvidnyánszkisodó egyetem egyik volt hallgatója,  az eyyszer volt telefonos ébresztő szolgálat hölgyeivel üzeni nekünk régi-régi filmjéből, az Álmodozások korából:

...Jó reggelt! Tessék felébredni! Tessék felébredni. Tessék felébredni!.......

Forrás: Dési János (Klubrádió)