Horváth Gyula a következőket írja  Torkos borz című publicisztikájában a szigeti M0-s híd felújításáról:

Közigazgatás szempontjából ugyan nem Csepelhez tartozik, de mégis a csepelieket érinti a legjobban az M0-ás (állítólag Deák Ferencre keresztelt) nagy Duna híd, és a szigeten áthaladó autóút. A híd északi felét a rendszerváltás után adták át a forgalomnak, és bő két évtized szolgálat után a kezelői úgy döntöttek, hogy megérett a felújításra.

Az itt lakók kissé csodálkoztak, mert egy új híd többet szokott kibírni renoválás nélkül. De a szakemberek döntése megkérdőjelezhetetlen, mert nagy baj lenne, ha leszakadna ez a műtárgy. Jó két éve lezárták, és - gőzerő helyett inkább Pató Pál féle taktikával - vágtak bele a felújításába. A megnövekedett nemzetközi és agglomerációs forgalmat pedig a nem rég üzembe helyezett déli hídra terelték. Mivel azóta itt a legjobb esetekben is csak araszolni lehet, az utazó láthatja, hogy sem a hídon, sem a környező útszakaszon a lázas munkának nyoma sincs. A hatalmas területen jó, ha látni egy-két tucat embert, csapatokba verődve. Ezek a „dolgozók” is úgy állnak a munkához, hogy más is hozzáférjen. Alig látni serénykedőt, annál többet a lapátnyélre támaszkodót, és az eszeveszetten vitatkozót.

 Ez a kritika mégsem a dolgozóknak szól, mert tennék ők a dolgukat, ha jól szervezett értelmes munkát kapnának. De nem teszik, mert ezt bizonyára nem is várják el tőlük! Az az ember érzése, hogy

az itt tapasztalt időhúzás nem céltalan. Lehet, hogy az EU-s pénzek bezsebelése a legfontosabb feladata az itt folyó tevékenységnek? Az olaszok két év alatt eltakarították, és újjáépítették a leszakadt genovai hidat! Nálunk nem szakadt le a híd és két év már jóval elmúlt még sincsenek a kivitelezők a munka derekán sem. (Hallomások alapján még az is lehet, hogy térdmagasságban vannak, mint a szükségét végző ember gatyája!) A laikusnak is feltűnik a fejetlenség a felújításban, és a tanácstalanság a kivitelezésben. Megszámlálhatatlan sokaságban rakták át a (korábban acél, pár éve beton) terelőpaneleket. Most mindegyik az RSD hídfőjénél, (egy hatalmas placcon) hűvös halmokban éktelenkedik. Az útra való feljárók kialakítása is a spontaneitás látszatát keltik. Hol ezt, hol azt a feljárót zárják le, és látszólag teljesen feleslegesen építik át, úgy hogy a forgalmat, hol erre, hol arra terelik. Közös jellemzőjük, a balesetveszély!

Csepel forgalmának összeomlása idején kérték a lakók, (meg a szállítók) hogy építsék meg először az új úton az M0-ra való felhajtást, és csak utána zárják le a II Rákóczi úti felhajtót. Ezt, „szakmai okok” miatt elutasították! Most, amikor már mind a kettő felhajtó is üzemel Csepelen, átadták ezt a harmadikat is!

Már hónapok óta lezárt a hatos úti felhajtó, holott az tökéletesen ellátta ez idáig is a dolgát. Azt sem érti az ember fia, hogy miért volt olyan égbekiáltóan fontos a hídra zajvédő falakat építeni? Sem a Dunán, sem a környező mezőgazdasági területen (a nyulakon, és madarakon kívül) nem zavart senkit a zaj. A nyílt rálátás arra viszont jó volt, hogy látták a sofőrök, hogy  áll, vagy halad a forgalom a hídon. Ennek megfelelően dönthettek a felhajtás, vagy a továbbhajtás lehetőségéről. Most ezt a rálátást is megszüntették, így a felhajtón értesül csak az autós arról, hogy („elkúrta”) sokkal jobb lett volna továbbhajtania!

A régi (É-i) hidat felújították, megnyitották, majd márciusba lezárták, és a fene tudja, hogy mikor adják át újra! A csepeli, és a nemzetközi „proletár” (fuvarozók, kamionosok utazók) pedig szívnak, mint a kanadai torkos borz! Az okot illetően tudatlanok vagyunk! Még nincs meg a kommunikációs terv. Elképzelhető, hogy abból kiderül majd, hogy a „komcsik” miatt rossz a híd! Ezt azonban nehéz lesz megetetni a néppel, mert a „komcsikra” sok mindent lehet mondani, de azt, hogy hidat építeni nem tudtak, azt bajosan. 1964. nov. 21-én adták át az Erzsébet hidat, és ezzel újjá-, és újra- építették az összes II. világháborúban felrobbantott fővárosi Duna hidat. És ezek az újjáépített szerkezetek - köszönik szépen - jól vannak!

A csepeli közbeszéd szerint, ha a mostani M0-ás hídra fordított összeget az Erzsébet híd építésének fajlagosával néznénk, könnyen elképzelhető, hogy nem csak a Dunán keresztbe, de Budapest hosszában is elkészülhetne egy híd. Haszna ugyan nem lenne, de a Guinness-rekordba bekerülhetne. A jelek azt mutatják, hogy az ide való bekerülésre, több szempontból így is van esélyünk! És nem fogunk neki örülni.

HORVÁTH GYULA

Forrás: Facebook