Alig hittem a szememnek, amikor azt láttam, hogy Borbély Lénárd, Ábel Attila, és Morovik Attila pózolnak a Kis Duna parton végzett társadalmi munka emlékére állított kő mellett.

Az urak, (főleg Ábel Attila) idáig nem hagytak ki egyetlen lehetőséget sem, hogy megkiabálják, rosszindulatú megjegyzésekkel illessék azokat (főleg engem) akik a rendszerváltás előtt is politikai tevékenységet végeztek Csepelen.

Ezeket az embereket egyszerűen „lekomcsizták”. Mindegy volt, hogy a politikai munka milyen természetű volt, az náluk csak a gúny tárgya lehetett.

Nem akarok a közelmúlton rugózni, - sőt szeretném elfelejteni – de mégis ezek az előzmények tehették azt, hogy szinte az ijedtségig meglepődtem a kép láttán. Először kerestem is a hátsó szándékot, a gyilkos gúnyt, és a csattanós ledorongolást, ami elmaradt. Sőt tetézve az 1977-es társadalmi munka emlékét idéző képet, még olvashattam azt a polgármesteri nyilatkozatot is, ami azt nyilvánítja ki, hogy

meg akarja akadályozni a Kis-Duna partjának beépítését, akár „akadémiákkal” való betelepítését is.

Valami megmozdult ezeknek az embereknek a fejében! Elkezdtek komolyan, a csepeliek fejével gondolkodni, és érzelemvilágával mérlegelni. Megcsillant a remény; lehet, hogy egyes kérdésekben már a felelős városvezetői vonások mutatkoznának?

Nem szabad ezt a jelet sem lebecsülni, se túlértékelni. A helyén kell kezelni!

A helye pedig abban a sorban van, ahol elkezdődhet egy felelős, közös gondolkodást sem elvető, tartalmi munka. Tíz év után, már éppen itt az ideje!

Forrás: Horváth Gyula közösségi oldala