A gyerekszegénységgel az a helyzet, hogy öt év múlva nem lehet bepótolni, amit ma elmulasztunk – figyelmeztet Bass László szociológus.
- Karácsony előtt fogadták el a népkonyhák működésének új szabályozását, ami egyfajta beismerése a szegénység kiterjedtségének. Pedig hivatalosan 2010 óta egymillió magyar emelkedett ki ebből a körből. Mennyit rontott a szegények életén a válság?
- Nem tudjuk pontosan, de már az egymilliós adattal is bajok vannak. A hátrányos helyzetű térségekben azt látjuk, hogy vagy nem mozdul semmi, vagy minden sokkal rosszabb mint tíz-húsz éve. Őrületesen szakad szét a társadalom. Van egy nagyjából másfél milliós tömeg, amelynek évtizedek óta nem javul a jövedelmi és a lakáshelyzete, nem fér hozzá jobban a szolgáltatásokhoz. Ugyanakkor friss kutatások alig vannak szegénység ügyben, mert az ezzel foglalkozó műhelyeknek egyre kevesebb forrásuk van.
- A 2008-as válságot követően még öt évig romlottak a mutatók. Most is ilyen hosszú távú társadalmi következménnyel számolhatunk?
- Az előző válság legsúlyosabb tapasztalata, hogy az uniós országok többségével szemben a magyar állam nem hozott intézkedéseket a legrosszabb helyzetben lévő csoportok megmentésére és ugyanezt látjuk a mostani járványban is. Így aztán biztos, hogy tovább romlott a helyzetük és ennek hosszú távú kihatásai lesznek. A KSH országos foglalkoztatási mutatói csak egy vagy két százalékkal rosszabbak a tavalyelőttinél, de egy olyan térségben, ahol az emberek tömege iskolázatlan, ott jóval nagyobb a visszaesés. Azt sem tudjuk, hányan élnek mindenféle hivatalos jövedelem nélkül, mert
ebben a társadalmilag kirekesztett csoportban végképp nincs tisztességes mérés. Csak saccoljuk, hogy 500-600 ezres lehet ez a tömeg. Nekik az évek óta nem emelt 54 ezer forintos közmunkásbér is mentőöv lehet, csakhogy az elmúlt években a kormány leszűkítette ezt a létszámot is, s az elbocsájtások ellenére az utóbbi hónapokban is jóval kevesebb a közmunkások száma, mint egy évvel ezelőtt. Sokaknak csökkent a jövedelme a válság miatt, de van, aki képes a tudásával pluszmunkát vállalni, vagy van egy kiadható, végső esetben eladható ingatlana. De aki hátrányos térségben él és csak az általánost végezte el, annak megint végzetesen beszűkült az elhelyezkedési lehetősége.
- Visszatérve a népkonyhákra: az új szabály alapján, aki ételért áll sorba, annak be kell mutatnia a tajszámát, s ha nem érvényes, egy hónap alatt rendeznie kell az elmaradt befizetéseit, különben nem kap ételt sem.
- Ezzel a kormány folytatja azoknak a szegénységgel kapcsolatos lépéseknek a sorát, amelyekkel büntet, szankcionál. Néhány éve a hajléktalanokat kriminalizálták, most kellemetlen a látvány, hogy mekkora tömeg áll sorban a népkonyhák előtt. Minden ilyen megszorításnak őrületes társadalmi háttere van, a jobb körülmények között élőkből nem szolidaritást, hanem gyűlöletet vált ki a találkozás a legszegényebbekkel, de szerencsére nem mindenkiből. Sokat dolgozom fiatalokkal, s azt tapasztalom, ők nem veszítik el az emberségüket, csak nagyon könnyű manipulálni őket és a munka alapú társadalom jelszavával a kormány pont ezt teszi.
- A miniszterelnök azt mondta a nyáron, hogy a közoktatásban részt vevő diákok tíz százalékát veszítettük el a járvány tavaszi szakaszában, az nagyjából 120 ezer gyerek. Mi lesz ennek a következménye? –
- A gyerekszegénységgel az a helyzet, hogy öt év múlva nem lehet bepótolni, amit ma elmulasztunk. Ha egy csecsemő nem kap anyatejet, ötévesen már hiába adják neki, és ha az iskolás gyerek nem jut hozzá a megfelelő képzéshez, oktatáshoz, az egész élete félresiklik.
- Bevezették 2015-ben a hároméves kortól kötelező óvodáztatást. Érezhető már a hatása?
- Amit látunk, az alapján nem, de nincs pontos kép erről sem, csak kis kutatásokra tudunk építeni. Amikor két éve Tokaj-Hegyalján vizsgáltuk a szegénységet, olyan óvodákat láttunk, hogy 30-35 gyerek jár egy rossz állapotú épületbe, ahol nincs szakképzett óvónő. Papíron kipipálják a feladatot, de ettől még a gyerekeknek a leghátrányosabb régiókban nem csökkenek a hátrányai. A szülők óvodába szívesen viszik a gyereket, az igazi konfliktus az iskolai oktatással kezdődik, mert ott megjelenik a megszégyenítés, kirekesztés és ez ellen nem történik semmi. Ráadásul hatévesen pont ezeknek a gyerekeknek kellett volna még egy év az iskolaérettséghez, de a kormány bekeményített és bekényszeríti őket az iskolába. Ezek az adminisztratív vagy büntető lépések, mint a családi pótlék megvonása, ha nem jár a gyerek az óvodába, nem hoznak sok eredményt. Sokkal hatásosabbak a Biztos Kezdet Gyermekházak, ahol a legkisebb gyerekekkel vannak együtt a szülők önkéntes alapon. Itt a gyerekek be tudják hozni a lemaradásukat.
GULYÁS ERIKA (Népszava)
