„Mégiscsak ezek a legszebb éveik” címmel Selmeci János,  Csepelen élő újságíró-műsorvezető közölt jegyzetet a Klubrádióban. Írását változtatás nélkül közöljük:

"Állítólag minden élet számít. Kivéve, ha középiskolás vagy.

Hadd kezdjek egy strébernek tűnő kijelentéssel: imádtam a gimnáziumot. Persze nem a tanulás részét, az igazán fontos az volt, ami az órák előtt és után történt. Nagyon szerencsés vagyok, az osztálytársaim a világ legjobb arcai voltak, sokuk azóta is közeli barátom, szóval az iskolába járás már kilencedikes koromtól a lehető legjobb szórakozásnak számított. Emlékszem, hogy nagyon utáltam betegnek lenni; egyetlen napig kimaradni a brigádból is azt jelentette, hogy elvész valamilyen élmény, amit nem lehet pótolni. Ezek nélkül ma más ember lennék.

Ezt azért meséltem el, mert ez most tényleg csak mese; ami nekem és a barátaimnak a közös órák, a szünetek alatti beszélgetés, az ismerkedés a folyosókon, az iskola utáni programok, a kocsmázás, foci, a póker, a farsang meg a szalagavató bulik voltak, az a járvány kezdete óta a mostani középiskolásoknak az online oktatás, az otthon ülés, és nagyjából ennyi.

Az elsősök gyakorlatilag nem ismerik az osztálytársaikat. Pedig ezek lennének a legszebb éveik.

A legszebb éveiket veszik el most tőlük, soha be nem pótolható élményeket az iskolák bezárásával és akkor még nem említettem meg egy viszonylag fontos szempontot; tanulniuk kellene, együttműködniük egy közösség tagjaként, felnőtté válniuk. Mintha mindezek fontosságát a vírus árnyékában

elfelejtettük volna.

A digitális oktatás a iskolai élményeket nem, a tantermi oktatást pedig csak részben pótolhatja; a szerencséseknek, a jobb képességűeknek csak a korábbi években iskolába járó diákokhoz képest lesz lemaradásuk – tegyük hozzá, ez sem korrekt velük szemben –, de a hátrányos helyzetű, kevésbé éles eszű diákok életre szóló károkat szenvednek, gondoljunk egy kicsit azokra a szegény családban élő tizenöt éves diákokra, akik már sosem mennek vissza az iskolába. Mi lesz majd velük?

A bejelentést, hogy a középiskolák zárva maradnak, szinte semmilyen visszhang vagy kritika nem kísérte. Persze Magyarország ezzel nem lóg ki az európai országok közül; szinte mindenhol úgy döntöttek, hogy a gyerekek érdekeit nem veszik figyelembe. Végülis csak a jövőjük múlik rajta, semmi több.

De miért halljuk akkor mindenhol, hogy minden élet számít?

Selmeci János (Klubrádió)