"Ez nem csak más világ, hanem más értékeket (értéktelenséget) tartalmazó környezet is. Itt a másik ember már semmit se ér! Olyanná lett az általunk jobbítani akart új világ, amit sose gondoltunk lehetséges kimenetelnek. Az a mentalitás vált vezető erővé, ahol az ember elveszett, és csak az érdekek, meg a pénz dominálnak! Az önző érdekeiért a másikat eltaposni, átverni is képes egyedek szabják meg a kereteket, a többiek meg követik."
Horváth Gyula írja Viszonyok című publicisztikájában:
Vannak az életben olyan foglalkozások, szakmák, melyek különleges figyelmet kapnak az emberektől. Ide sorolhatjuk az ügyvédek, újságírók, futball bírók, nőgyógyászok és más prominensek mellett a politikusokat is. Horváth Gábornak a Népszavában megjelent írásában az áll: „ …Legtöbb ember némi sajnálatot érez a kábítószeresek, vagy alkoholisták iránt, de ez a politikusokra nem terjed ki. Akkor sem, ha visszataszító hataloméhségük olykor szánalmas sorsokhoz emberi tragédiákhoz, nyilvános megaláztatáshoz vezet”…
Hát, ez a véleményalkotás azt mutatja, hogy az aljasabbnál is aljasabbak azok, akik a politikába gabalyodtak. Természetesen Horváth Gábor idézett megállapítása - többek közt a markáns általánosításával különösen - nem korrekt. Azért, mert
nem mind ilyen! Minden társadalom elitje (benne a politikussal is) közel teljességgel leképezi annak az emberi közegnek a lelki világát, értékeit, ahol megválasztották, és hatalomba emelték.
A társadalmi billog a rendszerváltás után lett ilyen kiterjedt. Azt megelőzően is szidták a politikusokat, de megítélésük koránt sem volt ilyen egyöntetűen megsemmisítő. Talán azért is lehetett, mert a politikai és a szakmai viszonyrendszerek jobban széthatárolhatók voltak. Az 1990-es években a gazdagok, tulajdonosok kialakulásánál egyes politikusok királycsináló helyzetbe kerültek. Az ilyen összefonódásból alakulhattak ki azok a téves jellemek, akik a másik emberben nem a társat, hanem a kizsákmányolandót, legyőzendőt, és becsapandót látták. A 2010-es fülkeforradalmat követő „újraelosztásban” aztán koncentrálódva kiemelkedő szerepet kapott ez a viszonyrendszer. Az így létrejött „finánc oligarchiának már nem volt elég, hogy a hatalmat és a pénzvilágot megkaparintotta, hanem az erkölcsöket, és a gondolatokat is uralni akarja.
Ennek a hatalmas nyomásnak (kényszernek) ellenében sem lett minden politikus jellemtelen, a másikat csak becsapni akaró emberi nulla! Oda kerültünk, hogy ebbe a lejáratott „társaságba” az értelmes és jellemes ember nem szívesen keveredik bele. Egyre jobban látszik is a hazai politikán a rátermett, kreatív ifjak hiánya!
Visszaemlékezve, és magamra vonatkoztatva; a várospolitikus, vagy a helyi politikusi stallum, úgy maradt rajtam, mint szamáron a fül. Eszem ágába se volt ilyen pályán mozogni. Nagyon jól éreztem magam a Csepel Művekben! Az öntödékben, a Fémmű üzemeiben és különösen az Egyedi Gépgyárban. A rendszerváltás előtt keveredtem az ifjúsági mozgalomba. Nem azért hagytam ott a szakmát, mert nehéz volt (azt már akkor is tudtam, amikor azt választottam) hanem azért, mert úgy gondoltam, hogy képességeimmel, erőmmel, jó pár hasonszőrű fiatalnak tudok segíteni. Kiutat keresni, és egy élhetőbb élet útját megtalálni azzal, hogy a tanulás, a művelődés és az emberi élet normális útjainak megkeresésében mellette állok. A felnövekvő nemzeték egyre növekvő erejével lépésről, lépésre tudtam társaimmal együtt változtatni, jobbítani az életet, és demokratikusabbá, élhetőbbé tenni a rendszert!
Úgy vagyok, mint néhai Baló György volt. Az ez évi halálakor lejátszott, vele készült interjúban elmondta, hogy amikor ő újságírónak, tévés személyiségnek állt, még más világ volt, és ha most kéne a pályáját kezdeni, biztos, hogy nem ezt választaná! Magamat sehogy sem akarom Balló Györgyhöz hasonlítani, de konklúziójával teljesen azonosulok. Magam sem választanám a helyi politikusságot, ha most kéne választanom! Százszor inkább ott maradnék a fortyogó vas, a fröcskölő fém, vagy a villogó hegesztőpajzs mögött, mint ahová kerültem. Ott a testem ugyan életveszélyben volt, de a lelkem, a vallott értékeim biztonságban voltak.
Ez nem csak más világ, hanem más értékeket (értéktelenséget) tartalmazó környezet is. Itt a másik ember már semmit se ér! Olyanná lett az általunk jobbítani akart új világ, amit sose gondoltunk lehetséges kimenetelnek. Az a mentalitás vált vezető erővé, ahol az ember elveszett, és csak az érdekek, meg a pénz dominálnak! Az önző érdekeiért a másikat eltaposni, átverni is képes egyedek szabják meg a kereteket, a többiek meg követik.
Az új rendszerváltás pedig eljön! Olyan társadalom lesz, ahol a kimondott szó, és a kézfogás újra a legértékesebb valutává válik! Azok az értékek fognak újra uralkodni, amelyek a homo sapiens-t kiemelték az állatvilágból. Akik minőségileg mássá, jobbá tették az életet, és nem azok, akik visszahozzák az (elállatiasult) ösztön-viszonyokat. Az emberek szívébe visszatér a szeretet, a szolidaritás, és a másikért érzett felelősség! Akkor lesz érdemes élni!
Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala
