Durván visszaütött a túlzott központosítás, kiderült a társadalomszervezés - az igazgatás - csődje

Erős korlátok között készülhet a 2022-es választásra a hatalom. Korábban a rezsicsökkentés és a menekültkérdés hazugságával nyert, de most a járvánnyal szemben kellene meggyőzni a választókat, hogy ő az egyetlen kormányzóképes erő. A siker kétséges: a Covid valóság, a propagandát kiröhögi, a feltételeket ő diktálja. Szemtől szembe, pávatánc kizárt.

Tavasz óta a hatalom a látszatát is elveszítette annak, hogy uralja a helyzetet, a kormányfő szóvirágai társadalmi visszhang nélkül maradnak. Korábbi állításait nem igazolta a valóság, sem a halottak számát, sem a gazdaságot tekintve. A talpig felfegyverzésnek, az oltási tervnek nyoma sincs.

Azzal a hülyeséggel, hogy az ellenzék oltásellenes, kár foglalkozni, azt az állapotot, amely a kormányzásképtelenséget megmutatja, nem az ellenzék, hanem a kormány teremtette. A felelősség

oszthatatlan. Ócska az a hivatkozás is, amely az Uniót teszi felelőssé, mert nem érkezik elég Pfizer-vakcina - az egész EU-ban nincs elég, mert még kevés a gyártókapacitás. Ezt a dilemmát a kormány azzal próbálja feloldani, hogy Kínából és Oroszországból remél hatalmas szállítmányokat. Moszkva jelezte, nincs elég kapacitása, és mindkét vakcinával szemben erős fenntartások vannak, amíg az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) nem engedélyezi őket. Az ellenérzést tehát nemcsak az eltérő technológia okozza, hanem az is, hogy az emberek az EMA - és a magyar - engedélyezésben hisznek, nem pedig a kormányfőnek, aki nyíltan nyomást gyakorolt a magyar szervezetre: gyorsítsa fel vizsgálatait. Hiszen napokon belül végezni lehetne az oltással, ha volna elég vakcina - a felelősség tehát nem az övé.

Rendben, tegyük fel: lesz elég vakcina, a kormány pedig felkészült a nem kis logisztikai feladatra. A gond csak az, hogy ennek nem látni semmi jelét. Az oltás ott megy - mehet -, ahol konkrét helyszíneken, kéznél lévő emberekről van szó (az egészségügyben,  a rendvédelmi szervezetekben, szociális intézményekben). De nem megy, ha a “megfoghatatlan” népességet kell megszervezni. Jött tehát az önkéntes regisztráció, ami az adatvédelmi kétségek ellenére sem lett volna oktalan, ha valaki tudja, mi a következő lépés, amely az önként jelentkezők halmazát fel tudja osztani kisebb csoportokra, és el tudja irányítani őket a konkrét oltási helyre.

Ez nem sikerült. Visszaütött a túlzott központosítás, kiderült a társadalomszervezés - az igazgatás - csődje. Van (még) személyi szám, személyi igazolvány, adókártya, TAJ-kártya, egészségügyi felhő, agyonszervezett állam, de nincs olyan hálózat, amellyel mozgatni lehet a társadalmat. Ezért jött a kormányfő kósza agyréme a választási kerületekről, aztán a túlzsúfolt a körzeti orvosi rendelőkről - okkal, a legtöbbet ők tudják a saját betegeikről. Maradhatnak még a kórházak, illetve az ideiglenes köztéri oltópontok, amelyek viszont politikai kételyeket is szülnek.

Gyülekezőpontjai lehetnek ugyanis a várakozó közönségnek, amely közvetlenül tapasztalná meg a végrehajtó hatalom tehetetlenségét. És nincs más, amitől ez a hatalom jobban félne.    

Friss Róbert (Népszava)