"A Klubrádiónak, a klubrádióknak pusztulnia kell, mert megbontják a diktatúra egységes hangját, bemutatják a valóságot – és ennél nincs veszélyesebb a számukra. Csakhogy, nem olyan egyszerű elhallgattatni minket. És azért nem, mert sokaknak fontos, amit mondunk, amit, mint igazi médium – közvetítünk".

Szól a rádió, és ami a Klubrádiót illeti, szólni is fog. Ahogy a Nap fölkel, ahogy a macska miákol és az eb vonít, s a kis halacska ikrát ürít kacéran. Szól, ha nem itt, akkor ott. Szól – mert nem lehet minden független hangot elnémítani. Lehet vele persze próbálkozni, erővel, korbáccsal, mézzel a boton, médiatanácsnak nevezett intézménnyel, ami csak Orbán meghosszabbított karja Bicskéig és vissza. Tétre, helyre, befutóra.

A Klubrádió nem illik az orbáni rendszerbe. Mert ahol diktatúra van, ott nincs helye a szabad hangnak. El kell taposni, ahogy a Népszabadságot, a TV2-t, az indexet, a megyei lapokat. A közmédiából lopásra specializált hazugsággyár lesz, az egykori Magyar Távirati Irodából a hazugságok, a lejárató kampányok szócsöve. Rutinosan figyelem, ami itt történik, mert

két korábbi munkahelyemet már kilőtték alólam és azóta a szélsőjobb uszítás virágzik a helyükön az egykori Magyar Nemzet vagy Magyar Hírlap romjain. De lesz itt még karácsony.

Igaz, van HVG, És, Narancs, Telex, 444, Gulyás Márton Partizánja és a zseniális oknyomozó portálok. Vagyunk, mint állatkertben a kihalásra ítélt zebra, amit így mutogatnak a gyerekeknek: látod Pistike, ez az az állat, ami nincs is.

De min vagyunk meglepve? Tudtuk – igen te is tudtad -. hogy így járunk, mert az orbáni diktatúra szépen komótosan diktatúrásodik el. Ma még vidáman nevetsz, hogy még, hogy Mészáros Lőrinc az ország legjobb üzletembere, de másnap a torkodra fagy a mosoly, mert tényleg.

A nyilvánosság elrablása, szép, egyenes ívű pálya.

Idéznék valakit, aki erre már korán rájött, éppen volt is egy kis börtönbéli ideje, hogy lediktálja és később nagyon nagy baj lett belőle:

„Minden propagandának a néphez kell szólnia, és szellemi színvonalat azok legkorlátozottabbjaihoz beállítani, akikhez fordulni gondol. Szellemi szintjét annál mélyebbre állítja, minél nagyobb kell legyen a megragadandó embertömeg. Ha pedig arról van szó, hogy a propaganda (…) miként tudja hatáskörébe vonni az egész népet, úgy az elővigyázatosság a túlságosan magas szellemi feltevések elkerülésében nem lehet elég nagy.” Akármilyen rémisztően is hangzik, de ha 88-szor újra elolvasom akkor is csak azt tudom mondani, hogy a fenébe is.

És a folytatásban sem enged a 88-ból: „A tömegek felfogóképessége nagyon korlátozott, az értelem kicsi, ezzel szemben a feledékenység nagy. E tényekből kifolyólag minden hatékony propagandának csak nagyon kevés pontra szabad korlátozódnia és ezeket jelszószerűen oly sokáig használni, amíg csak a legutolsó is képes egy ilyen szóval kapcsolatban maga elé idézni azt, a mit akarunk.”

Ó, dehogy mondom én, hogy a mi kis vezetőnk összehasonlítható lenne azzal, aki ezt írta. Ám Magyarország mai kis vezetője vagy olvasta ezeket a tanácsokat, vagy magától jött rá. Mindegy. Nyilvánvaló, hogy aki így gondolkozik, az kinyírja azt, aki a közönségét, értő, gondolkodó, vitára képes, a múltból tanulni tudónak tartja. Hiszen tapaszalja, az is.

A Klubrádiónak, a klubrádióknak pusztulnia kell, mert megbontják a diktatúra egységes hangját, bemutatják a valóságot – és ennél nincs veszélyesebb a számukra.

Csakhogy, nem olyan egyszerű elhallgattatni minket. És azért nem, mert sokaknak fontos, amit mondunk, amit, mint igazi médium – közvetítünk.

Az elmúlt napokban meghatott örömmel tapasztaltuk, hogy milyen sokan vagytok, akiknek fontos, mi szól itt. Milyen segítő csoportok jöttek lére, amelyek tanáccsal, magyarázattal, pénzzel működnek közre azért, hogy minél többekhez eljuthassunk ezentúl is.

A Klubrádió – és szerencsére velünk együtt még többen - azért marad meg, mert igény az van a független hangra, az ellenvéleményre, a diktatúra egyenszürkéje helyett a szivárványos valóságra.

Szól a rádió.

Szóval, mi maradunk, ha ti is maradtok velünk – s ha a kis vezető ettől dühében földhöz vágja a Karmelita erkélyén a kovászos uborkás üvegét, csak annyit jegyezhetünk meg: az uborka semmiről nem tehet. Kicsi, sárga, savanyú – edd meg, amit főztél.

Hétfőtől az interneten Alaszkától Gávavencsellőig szól, mert hallgattok minket. Hadd szóljon.

DÉSI JÁNOS (KLUBRÁDIÓ)