Az Orbán-rendszerben nincs helye a normális gondolkodásnak? Nem a tényleges jogtalanságok kiderítésén és megszüntetésén fáradoznak, itt a  becsületes többségnek  egyenként kell bizonyítania, hogy nem csaló

De furcsa! Hol láthattam ilyet? A bűnösség vélelme. Sehol. Leírva sehol. Hiszen ott sem írják le, ahol ez a mindennapi gyakorlat része. Ennek az ellenkezője, az ártatlanság vélelme a jogállamokban annyira magától értetődő alapelv, hogy a médiában csak akkor szögezik le, ha egy folyamatban lévő büntetőügyről tudósítanak.

Nem így az Orbán-rendszerben. Itt az államhatalom, bármely ügyről legyen is szó, eleve azt feltételezi mindenkiről, hogy bűnös. A legújabb ilyen ügy az orvosi hálapénz. A legrégebbi, amire emlékezem, a rokkantnyugdíjak ügye,

talán 2011-ben. Közben is voltak egyre felháborítóbb esetei annak a jelenségnek, hogy amennyiben egy területen visszaélések is előfordulhattak (márpedig hol nem voltak visszaélések?!), nem a tényleges jogtalanságok kiderítésén és megszüntetésén fáradoztak, hanem az egész ügyet besöpörték a csalás kategóriájába, a túlnyomóan becsületes többségnek pedig egyenként kellett bizonyítania, hogy nem csaló.

Vagy éppenséggel meg is szüntették a célkeresztbe került intézményt, mint például a kulturális célra adható tao-t, arra hivatkozva, hogy sok a visszaélés – nem úgy, mint a sport területén. Feltételezem, sokan emlékeznek még arra, hogy mindez mennyi fáradságba, pénzbe és időbe került, és mennyi megaláztatással, bosszúsággal járt együtt.

Nem jegyeztem fel, hogy azóta milyen hasonló ügyek nehezítették fölöslegesen az állampolgárok életét, de a legújabb most megint a legaljasabb (ha egyáltalán lehetnek ebben fokozatok): pénzt és időt nem sajnálva, megalázó rendőrségi államvédelmis módszerekkel, agent provocateurök bevetésével tervezik felkutatni és leleplezni a bűnöző orvosokat és betegeket.

Ennyire nem bíznak a törvény erejében?! Persze, hiszen ők maguk hágják át rendszeresen még a maguk hozta törvényeket is!.