Ha a magyar ellenzékről azt mondjuk, késésben van, akkor ez igaz az Unióra is: sokat nem lehet onnan sem várni. Magyarország autoriter állam, ahol nincs funkcionáló jogrend, nincsenek autonóm közintézmények, minden szervezet át van politizálva, és kötődik az uralkodó párthoz, amely a média megszállásával kezdte 2010-ben az illiberális (média)kormányzást.

Alaposan felkavarta az érzelmeket Tamás Gáspár Miklós filozófus felhívása az ATV bojkottjára. Felkavarta a mit is? A közvéleményt, a sajtót? A nyilvánosság még politikával foglalkozó mind csekélyebb, elaltatott részét?

TGM szerint az ATV csoport úgy szerezte meg a – morális értelemben – rablott holmit, a Klubrádió frekvenciáját, hogy közben azt a látszatot kelti (egy-két tévéműsorra hivatkozva), mintha ellenzéki, netán pártatlan médiavállalkozás lenne, holott működésének nagyobbik része "a magyarországi radikális jobboldal (a kormányzó erő) érdekeit szolgálja.” TGM ezt morálisan elfogadhatatlannak tartja. Iványi Gábor lelkész is csatlakozott TGM felhívásához, mondván, ebből a porhintő „ördögi játékból” az értelmiségnek ki kellene maradnia.

Több se kellett, a "sajtószabadságot féltve" megszólalt a kormánypárti Nemzeti Médiaszövetség is: az egész újságíró-társadalom nevében vissza kell utasítani azt a

„baloldalon elharapódzó gyakorlatot”, mely szerint politikusok és véleményvezérek felmondásra szólítanak fel újságírókat, akik csak a munkájukat végzik. Felszólítják „a baloldali sajtóorgánumokat”, ne adjanak teret a kollégáik ellen irányuló fenyegetőzésnek. „Ha már ez morálisan nem is természetes számukra, legalább abba gondoljanak bele: úgy látszik, bárki lehet a következő”.

Akárhogy nézzük, azt kell mondjuk: az ellenzék megint lépéshátrányban van. A szakma erkölcsi kiállása legfeljebb gesztus lehet egy olyan világban, amelyben az állam gyakorlatilag foglyul ejtette a tájékoztatást. Morálisan ki lehet állni újságok, újságírók mellett, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindannyian foglyai vagyunk a rendszernek - mert maga a nyilvánosság is a rendszer foglya.

Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója azt mondja: három lehetőség van a függetlenségüket megőrizni kívánó médiumok életben maradására. Az egyik az RTL-é, amely mögött nagy nemzetközi cég áll. A második a Central Médiacsoporté, amely politikailag független, gazdaságilag önálló, nagyobb méretű médiaportfólió. A harmadik modell a közösségi adakozásból működő weboldalaké.

A Médiaszövetség álszent kérdésére - ki lesz a következő? - a valódi választ Polyák adja meg: a Central és az RTL lehet az. Mert mindig választások előtt gyorsulnak fel a médiaátvételek, ez most is várható. Polyák szerint amíg az Európai Unió nem veszi komolyan a helyzetet, addig semmi jóra nem számíthatunk. És ha a magyar ellenzékről azt mondjuk, késésben van, akkor ez igaz az Unióra is: sokat nem lehet onnan sem várni. Magyarország autoriter állam, ahol nincs funkcionáló jogrend, nincsenek autonóm közintézmények, minden szervezet át van politizálva, és kötődik az uralkodó párthoz, amely a média megszállásával kezdte 2010-ben az illiberális (média)kormányzást.

Ami ma történik, az még mindig a 2010-es nyilvánosság-einstand utójátéka. Most az ellenzéki értelmiség kettészakadását látjuk; a vívódást a két álláspont ("jobb velem, mint nélkülem" vs. "nem leszek bűnrészes") között. A hatalom nagy örömére.   

FRISS RÓBERT (Népszava)