Ma még csak elmélet, de holnap valóság lehet...A kormányra jutó ellenzéki koalíciót nemcsak az ellenséges közjogi környezet fenyegeti felmorzsolódással. Az is, ha majd az Orbán által az utcára küldött, a kormányzat által teljesen befolyásolhatatlan tömeggel szemben kell érvényre juttatni az Alaptörvény „egyes részeire” vonatkozó jogi semmisséget. Akkor is, amikor hozzá kellene nyúlni a legfontosabb hatalmi ágakban az orbáni pártszolgálatosok leváltásához. Egy olyan tömeg fog a Parlament épületével szemben megjelenni, mint a 2006-ban.

Velük szemben a szavak semmit sem érnek. A frusztrált rendvédelmi erők? Melyek nem lesznek már tisztában azzal, hogy valójában ki is győz most? A többséget alkotó passzív lakosság, amely szintén nem biztos benne, hogy bármi is eldőlt volna a választásokkal?

Erre kell felkészülni. Nem azt mondom, hogy lehetetlen. De szembenézés nélkül biztos nem lehetséges.

Vörös Imre volt alkotmánybíró és Kis János filozófus, bátorságot öntenek az ellenzékbe. Én se akarok mást, de

az övéké nagyon vékony jég. A bátorságnak akkor van értelme, ha valaki pontosan tisztában van azzal, mivel is szemben kell majd valóban bátornak lenni.

Természetesen neki kell fogni mindannak, ami javaslatokat nyilvánosan és a háttérben kidolgoztak. De számolni kell azzal, hogy Orbán nemzetvezér arra hivatkozva, hogy a kormány nyíltan a demokrácia megsemmisítésére tör, az utcára visz mindenkit, akit csak képes. Lesz akkor az ellenzék győzelmével létrejött kormánynak az „utcára” terve? Van elképzelése arról, hogy mit tegyen a rendőrség? Az alulfizetett? És az teljesíteni fogja az utasításokat?

Gondolkodnak-e egyáltalán azon, hogy a választásokon ezúttal csalni fognak? Ha Trump nagyon előre gondolkodott erről, egy demokrata is nagyon előre gondolkodhatna. Elég, ha csak néhány órára megint leáll a kormánykézben levő informatikai rendszer, mint a múlt választáson. Lesz-e ennek a rendszernek a központjában ellenzéki megfigyelő? Nem kell-e meghívni az EU megfigyelőit, hogy a saját szemükkel lássák ennek működését – meg az orbáni tömeg felheccelését is? Nem kellene-e előre kapcsolatba kerülni a demokratikus Nyugat államaival, nemcsak az EU-val, hogy milyen orbáni utcára kell majd számítani – és mi erről az illető kormányoknak a véleménye?

Mert a nép, az nincs rendszerváltó hangulatban, hanem ki fog várni. Lehet, hogy tévedek, de Kis János is azt írja: „a Vezér kontrollja a saját választói tábora, oligarchái, a tulajdonukban lévő média, valamint a hozzá hű közjogi tisztségviselők fölött töretlen marad.” Orbán nemzetvezér az uszító demagógiájával gondoskodni fog arról, hogy az ő népe viszont rendszervisszaváltó hangulatba kerüljön az utcán, az biztos. És ez a tömeg nem „Mészáros Lőrinc, Tiborcz István meg a hasonszőrűek zavartalan vagyonosodásáért vonul” majd az utcára, ahogy erről Kis humorizál. Ők az új kormány ellen a „demokrácia” felrúgása miatt fog őrjöngeni.

Kis azt állítja, hogy a kormánynak lesz mozgástere, számos orbáni elemet leépíthet, ez „nem generál összeütközést az Orbán-központú ellenhatalmi hálózattal”. Az egész tehát csak egy „stratégiai játszma” lesz. Az orbáni oldal is így tudja? Csekély mandátumtöbbséggel nyerésből győzelemre jutni egy ilyen Vezérrel szemben? Aki ebben a helyzetben semmit sem fog feladni, mert pontosan tudja, hogy ha sikerült elkezdeni leépíteni valamit a tekintélyuralmi hatalmából, akkor az egész dőlni kezd. Végleges bukásához a politikai rendszerét kell legyőzni.

Az ellenzék azonban csak szervezeti, pozicionális harcot folytat, mert elfogadja, hogy csak maffiaállammal áll szemben, nem pedig a klasszikus fasizmus/nemzetiszocializmus egyik láthatatlanná maszkírozott klónjával. Egy fasisztoid ideológiájú rendszerrel. Erről a végzetes visszatérésről már egyre több mérvadó mű jelenik meg a világon (Finchelstein: „From Fascism to Populism in History”; 2017, Connolly: „Aspirational fascism”, 2017; Stanley „How Fascism Works: The Politics of US an Them”, 2019; Snyder „The American Abyss”, 2020).

Egy ilyen rendszerrel – akárha egy Trumppal – mikor volt a történelemben lehetséges bármiféle konszenzus? Egy ilyen rendszer leváltására kell felkészülni.

Forrás: Ungváry Rudolf (Népszava)