A kérdés még nem aktuális, de azon érdemes töprengeni, hogy milyen példaképeket állítanak a történelemből a fiatalok elé, és kiket rekesztenek ki.
Elgondolkodott már azon valaki, hogy vajon miért csak politikus, uralkodó férfiak képe van a magyar papírpénzeken? Tudósok, művészek, sportolók miért nem érdemelték ki, hogy – idézőjelbe téve – találkozhassunk velük minden nap? S, hogy egyetlen asszony sem lett volna a magyar történelemben, aki ezt kiérdemelte volna? Nos, a Tűréshatár című műsorban Hiller István történész, volt oktatási és kulturális miniszter ilyen kérdéseket is felvetett, amikor arról volt szó, hogy vajon milyen példaképekkel találkoznak a fiatalok az iskolákban, és kiket hagynak ki a
tantervből az ismert, híres történelmi alakok közül.
A történelem soha sem fekete-fehér, érdemes meglátni, megismerni az árnyalatokat is. Továbbá érdemes folyamatokat nézni, nem pedig egy-egy mozzanatot. Az sem jó, ha egy valaha élt emberről csak sablonos képünk van. Kezdjük az ötszáz forintossal, amelyen II. Rákóczi Ferenc portréja látható. A fejedelem katonai és államszervezői tevékenységét, történelmi szerepét – remélhetőleg – mindenki ismeri. Ám amikor a hamvait hazahozták, Szekfű Gyula azt is leírta róla, hogy Párizsban egy luxus kártyabarlangot üzemeltetett, amelyben hölgyek is kínálták szolgáltatásaikat, Rákóczi ezzel egészítette ki a jövedelmét. Szekfű kapott is ezért elég támadást. Azonban a történésznek az a kötelessége – mondja Hiller István –, hogy hiteles források alapján minél pontosabb képet alkosson egy eseményről, egy személyről.
A kétezer forintoson Bethlen Gábor képét láthatjuk. Akit mai szóhasználattal élve török ügynöknek is nevezhetnénk, hiszen úgy lett erdélyi fejedelem, hogy átadta Lippa várát a töröknek. Csakhogy utána, éppen erre a várátadásra hivatkozva ki tudta kerülni a túlzott adóztatást, így virágoztatta fel Erdélyt 1613 és 1629 között.
Eltekintve már a papírpénzektől Bercsényi Miklós példáját is felhozhatjuk arra, hogy mennyire nem szabad egyoldalúan, mozaikonként nézni a múltat. Vitathatatlanul a magyar szabadságharc kiemelkedő alakja volt, kuruc a javából. Lányát, Zsuzsannát mégis gróf Zichy Péterhez adta, aki viszont labancabb volt a labancnál. (Így maradhatott meg a birtok egyébként.) De ha már Bercsényit emlegetjük, megemlíthetjük Esterházy Pál nádort is, akinek az oldalán a szabadságharcos karrierje elindult. Esterházy az udvar politikusa volt, de nem része a magyar történelemnek, a magyar nemzetnek? Mária Terézia nem az? Gondolhatunk Bocskai Istvánra, aki a legsikeresebb szabadságharcot vívta, biztosította Erdély szuverenitását és a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. A tizenöt éves háború lezárása neki is köszönhető, továbbá jelentős szerepet játszott a reformációban. Ám az ő életművének megítélése sem egyértelmű. József nádor annyit tett az országért, ami csak Széchenyi István építő tevékenységével hasonlítható össze. A majdnem ötszáz éves Habsburg korszakot érdemes lenne a helyére tenni – mondja Hiller István.
Amit ezekből a példákból is érdemes lenne megtanulni és a mai politikába átvinni: a kurucoskodás nem sikeres. Magyarország akkor volt sikeres, amikor a nyugathoz integrálódott. Egy barokk templom itt is olyan, mint Rómában. A reneszánsz, a felvilágosodás kora ugyancsak azt mutatja, hogy Közép-Európa a Nyugathoz áll közel.
Itt említhetjük meg a kiegyezést is, ami Deák Ferenc nevét kell, hogy emlékezetünkbe idézze (arcképe a húszezer forintos bankjegyen látható). És 1867-nek az is nagy tanulsága, hogy a Vea victis, tehát a Jaj a legyőzötteknek! elv nem hoz semmi jót, viszont a megegyezés igen. A mai Budapest fejlődése ezután lódulhatott meg, létrejött a kétkamarás Országgyűlés. Számos példa mutatja tehát, hogy a kompromisszumos politika az eredményes, hosszabb távon is.
A történelem tanításáról
Az a tanítási mód, amely történelmi személyekben, évszámokban, csatákban gondolkodik, nem igazán működőképes. Persze kellenek példaképek, de a hétköznapokat is be kell mutatni – állítja Hiller István – akkor is, ha az nehezebb, mint bemagoltatni adatokat. Úgynevezett példaképeket bármikor fel tud mutatni az egyik, meg a másik oldal is, de az tényleg nem sokat ér, sőt árt. Ha a mindenkori politika mondja meg előre, tételesen, hogy mit kell tudnia a tanulónak, ha nem engedi a pedagógust kibontakozni, ha azt várja el minden áron, hogy gondold azt, amit én mondok, akkor baj van. Akkor az iskola nem tud gondolkodó fiatalokat nevelni. Pedig az alkalmazható tudás megszerzése lenne a fontos.
Miután a magyarok többsége az Európai Unió pártján áll, Hiller István reméli, hogy nemsokára itt is az euró lesz a fizetőeszköz. Érdekes lenne – talán már most – elkezdeni egy párbeszédet, társadalmi vitát arról, hogy kik, milyen történelmi személyiségek legyenek a magyar kibocsátású eurós bankjegyeken. Persze nem is az a fontos, hogy kik lehetnek a kiválasztott történelmi személyiségek, hanem a szemlélet. Magyarok vagyunk és európaiak.
Forrás: Klubrádió
