Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a BBC Hard Talk című műsorának adott interjújában), hogy szégyenletes, amit Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke mondott a melegellenes magyar törvényről (tudniillik, hogy az szégyenletes), hiszen „legutóbb a kommunizmusban fordulhatott elő, hogy az ítélet már a tárgyalás előtt megszületett”.

Ezzel szemben a tény az, hogy von der Leyen asszony nem ítéletet mondott, hanem véleményt. Ha az valóban ítélet lett volna, akkor a magyar kormánynak végre is kellene hajtania. Ellenben dehogy hajtja végre, nem módosítja a magyar törvényt, hanem háborúba kezd Brüsszel ellen, aminek a vége valóban egy ítélet lesz, csak azt majd az Európai Bíróság hozza meg néhány év múlva. Szijjártó és Orbán viszont már tényleg ott tart, ahol a kommunista rendszer a legsötétebb korszakában: akinek nem tetszik a rendszer, annak pofa be!

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban) a

gyermekvédelminek hazudott törvény melletti népszavazással kapcsolatban, hogy mindenkinek a támogatására szükség van, hogy a csatát megnyerhessük az EU-val szemben, ám erre volt már példa, hiszen „a kilátástalannak tűnő csatát a bevándorlás, a migráció ügyében is meg tudtuk nyerni nemcsak a magunk számára, hanem egész Európa számára is”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a 2016 októberében tartott népszavazással semmilyen csatát nem nyert Magyarország, különösen nem Európának, hiszen addigra az EU már megállapodott Törökországgal arról, hogy a menekülteket ne engedjék tovább, ugyanakkor a Magyarországon összegyűlt menekülteket már egy évvel korábban befogadták a németek. Görögország és Olaszország ugyanakkor tovább küszködött a náluk maradt menekültek tömegeivel, hiszen Magyarország és több más állam nem volt hajlandó közülük senkit befogadni. Ha tehát valakit sikerült legyőznünk, azok a görögök és az olaszok voltak. Meg a menekültek.

Azt is állította Orbán (az európai kritikákkal kapcsolatban), hogy „hirtelen, a gyermekvédelmi törvény után nagyon korruptak lettünk”.

Ezzel szemben a tény, hogy Orbán és társai nem néhány héttel ezelőtt lettek nagyon korruptak Európa szemében, hanem már hosszú évekkel ezelőtt, csak ezt nemigen tudták szankcionálni. A múlt év végén azonban sikerült végre elfogadni az unióban a korrupció ellen is bevethető jogállamisági feltételeket. Holott akkor még a gyerekek nagy védelmezője, Orbán Viktor fejében meg sem fogant az úgynevezett gyerekvédelmi törvény. A szülés mindenesetre már gyorsan ment.

Azt állította továbbá a miniszterelnök (szintén a rádióban), hogy a megfigyelési üggyel kapcsolatban a belügyminiszter úr mindent elmondott, amit el lehetett mondani”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Pintér Sándor az égvilágon semmit nem mondott el, csupán azt, hogy „2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak”. Ha Magyarországon ma csak ennyit lehet elmondani egy minket is érintő világbotrányról, akkor ezen a helyen is elmondható: ezt Kádár belügyminisztere is nyugodtan a szemünkbe mondhatta volna.   

forrás: Bolgár György A gyerekvédők hete című cikke (Népszava)