Azt kéri tőlem Magyarország miniszterelnöke, hogy maradjunk kapcsolatban. Kicsit zavar ugyan, hogy Oxfordban csiszolt angolságával ezzel a távozáskor használt lapos angol szófordulattal akarja tőlem kicsikarni az e-mail címemet, de ez lényegtelen apróság ahhoz képest, hogy sosem voltunk kapcsolatban egymással.

Eddig sem az én, sem az általam elismert szakszervezetek, civil szervezetek, tudományos műhelyek és művészek véleményére nem volt kíváncsi, a kapcsolatunk arra szorítkozott, hogy amikor úri kedve/kedvük úgy diktálta, megtudhattam, mit tesznek velünk és nekünk mit kell tennünk. Igen, amikor  kinyitottam a legújabb nemzeti konzultációs csomagot, és kihullott belőle a „Maradjunk kapcsolatban!” papírlap, világossá vált, hogy most sem kínálnak többet, mint

megismertetni a „kormányzati döntéseket, eredményeket”.

Az már az én bajom, hogy szerkesztőként logikai bukfencnek tartom, amikor egy másik lapon már azt írják Orbán Viktor névjegypecsétje fölé: szeretné kikérni a véleményünket a járvány utáni életünkről, mert a világ megváltozott, a veszélyek korát éljük, az országot meg kell erősíteni, előre kell nézni és „nem szabad visszaengednünk a 2010 előtti korszak bukott politikáját”. Ez a félmondat kristálytisztává teszi, hogy egy szimpla fideszes kampánylevelet kapott minden felnőtt magyar állampolgár, amiben a mi pénzünkön egy egyre ötlettelenebb kampánycsapat ismételgeti a fenyegetéseit.

Mert nemcsak a „keep is touch” lapos, mint a felcsúti Pancho Aréna füve, marketinges alaptanfolyamok első óráin kerülnek elő az olyan motivációs idézetnek nevezett sablonszövegek is, mint a „vannak, akik rálépnek a lábadra és bocsánatot kérnek, míg mások …”. Amikor tehát az ember azt hiszi, ennél hülyébbnek már tényleg nem nézhetik, akkor jön a 14 pontba szedett „vannak, akik…” összehasonlítás-sorozat vagy a nagy semmiről, vagy a már egyébként is eldöntött lépésekről. Először is senki nem állítja, hogy a pandémia után olyan lesz a világ, mint volt, az első kérdést el lehet felejteni. Aztán azt sem mondja senki, hogy nincs szükség magasabb bérekre, az uniós átlag közelébe sem érő minimálbér megemelésére, ez is kuka. Továbbá miért kellene alkotmányos védelem az Orbán-rendszer jogszabályainak? Talán mert alkotmányellenesek? Vagy hogy a megválasztandó következő kormány kezét akkor is megkössék, ha azt nem a Fidesz vezeti? Talán demokratikus alapon ezt is el kéne felejteni, ahogy a pénzügyi válsággal és Gyurcsánnyal való fenyegetést is. Ha eldöntötték, hogy további adókedvezményeket adnak a választás előtt, ám lelkük rajta, de nem kell úgy tenni, hogy ezt önök kérik, ahogy a hitelmoratórium meghosszabbítását sem. S jön a brüsszelezés, majd a sorosozás, meg a migránsok – tényleg hihetetlenül fantáziátlan a kampánycsapat –, s a végére még az is előkerül, hogy kell-e magyar vakcinagyár. Mintha egy kormányhatározatban nem nyilvánította volna már februárban nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé a debreceni építést a magyar kormány. De megtette.

Kérdezem tehát: miről is kellene nekem velük konzultálni?

Forrás: Gulyás Erika (Népszava)