Egy letűnt világot hoz vissza a „voltá' katona?”, „mé' nem voltál?” kezdetű kérdéssor, amit a kormány most visszacsempész az életünkbe. Ennek a sorkatonaság 2004-es megszüntetése óta nem volt sok értelme (előtte sem), de a fénykorán túllépett generáció egyes tagjaiban még él a reflex, ami az erre adott válaszok alapján különbözteti meg az életrevalókat az életre – szerintük – alkalmatlanoktól.

Az Orbán Viktor által jegyzett rendelet úgy módosítja a felsőoktatási felvételi eljárást, hogy ezentúl többletpontokat ér a felvételinél, ha egy fiatal az egyetem előtt önkéntes tartalékos katonaként szolgál. 16 pontot kap, aki szakkiképzés nélkül szolgál legalább hat hónapot, kiképzéssel ez 32, újabb hat hónapnál meg további 32 pontot jelent. Ha eléggé belejönnek, akár másért is szórhatnának pluszpontokat: lehetne mondjuk 5 pontot adni azért, ha

valaki a felvételire terepszínű ruhában megy be, a szigorú nemzeti tekintet 2 pont, egyenes tartás 1 pont, katonai induló eléneklése kicsit hamisan 6 pont, tisztán 8, harminc fekvőtámasz a felvételi bizottság előtt 15 pont, vizesárok átugrása száraz lábbal 8 pont.

De hogy miért lenne jobb és főleg versenyképesebb (fideszes zsargonban életrevalóbb) egy orvosnak, mérnöknek, közgazdásznak, jogásznak, tanárnak készülő diák attól, hogy katona volt? Amikor 100 pontot ér két emelt szintű érettségi vagy 40-et a felsőfokú nyelvvizsga, a katonáskodós pluszpontok csak arra jók, hogy a tehetséges, de nem militáns diákok esélyeit csökkentsék. Vagy mi lesz a nőkkel, akiknek ugyan nem tiltott a katonai kiképzés, de esetükben nem is általános? Ők eleve hátrányból indulnak? És aki egészségügyi ok miatt nem lehet katona, az nézelődhet a sor végéről?

Esetleg a felvételi végén közlik vele: az eredményei szépek, jó mérnök lenne magából. De tessék mondani: „vót katona?” 

Markotay Csaba (Népszava)