Scmitt Pál még lebukása előtt aláírja a gránitszilárdságú, tíz év alatt több tucat módosítást elszenvedett alaptörvényt. Magyarországnak egyelőre nincs alkotmánya...

A választási kampányban folyamatosan napirenden van a gránit szilárdságú  kétharmados jogrendszer felbontásának lehetséges módja. A politikusi megnyilatkozások leegyszerűsítő megfogalmazásai is fájók és a közönségre nézve félrevezetők, az amúgy alapos ismeretekkel megtámogatott publikációk azonban nagyon kifogásolhatók. Mint a Népszava Szép Szó mellékletében megjelent írás Szentes Ágota tollából. A szerző azzal intézi el a Dobrev-Márki-Zay-Fekete-Győr vitában is előbukkant felfogásbeli különbséget, hogy „A Vörös Imre nevéhez fűződő elképzelés szerint az Országgyűlés az első munkanapján megsemmisíti az Alaptörvényt oly módon, hogy az ország működéséhez minimálisan szükséges rendelkezéseket az új alkotmány életbe lépéséig hatályban tartja”.

Nos, nem. Vörös professzor nem erről ír-beszél lassan egy évtizede. Nem tisztem megvédeni álláspontját, de

mert már e lapban írtam erről, most meg kell ismételnem: Vörös Imre szerint az Országgyűlésnek vissza kell vennie az Alkotmánybírósághoz delegált jogot (annak méltatlanná válása miatt), és elvégeznie az utólagos normakontrollt. Az Ab szokásos ügyrendje szerint egyszerű (feles) többséggel.

A hatályos - hmm - Alaptörvény semmisségének fontos indoka a közjogi érvénytelenség, vagyis a benyújtás-elfogadás módja. Vörös Imre érvelését alátámasztva Ferincz Jenő egy általam megismert kéziratos dolgozatában felhozza az Ab 2011-es határozatát, amely szerint az Ab-nek van hatásköre az Alaptörvény, annak rendelkezései és módosításai formai szempontú felülvizsgálatára közjogi érvényesség alapján. Vagyis az Ab-nek kontrollt kell gyakorolnia az Országgyűlés törvényalkotói eljárása felett abból a szempontból, hogy az Országgyűlés maradéktalanul betartotta-e az eljárási szabályokat. Mindezek alapján pedig az Alaptörvény közjogi alkotmányellenessége megállapítható, kimondható semmissége a hatálybalépésére visszamenőleges hatállyal.

Van olyan fontos, elvont részlete e vitának, amelyre Szentes Ágota is rámutat. Azt írja, hogy „A legalitás a jogszabályi rendelkezések, más szóval ’a törvény betűje’ szerinti jogszerűséget jelenti. A (jogi) legitimitás pedig az előbbieken túl a különböző jogelvek általi igazoltságot, számunkra most releváns értelemben az alkotmányosságot.” Sőt, „A jogállamiság ugyanis nem értelmezhető csupán formális szabályok összességeként (amit pl. az az egyoldalú intézményi szemlélet tükröz, hogy az Alkotmánybíróság puszta léte vagy a jogalkotás eljárási szabályainak betartása már bizonyítja a jogállami működést). A formális elemek tartalmi szempontok fölé helyezése, pl. a kétharmados szavazattöbbség birtokában bármilyen alkotmányellenes rendelkezés (Alap)törvénybe iktatása csak a NER értelmezése szerinti Patyomkin-jogállamiságot hozza létre.” Vagyis „A legalitás a jogszabályi rendelkezések, más szóval ’a törvény betűje’ szerinti jogszerűséget jelenti. A (jogi) legitimitás pedig az előbbieken túl a különböző jogelvek általi igazoltságot, számunkra most releváns értelemben az alkotmányosságot.”

Ugye, ismerős gondolatmenet? Bizony, aki még emlékszik a bő harminc éve megismert fogalomra, a „láthatatlan Alkotmányra”, az nem csodálkozik rá ezekre az érvekre. Ennek veleje akkor az volt, hogy a rendszerváltáskor végrehajtott alkotmánymódosítást egy jövendő új, átfogó normaalkotásnak kellett volna kiteljesítenie. A Sólyom-féle testület (oszlopos tagja Vörös Imre) ehhez kívánt segítséget nyújtani azzal, hogy leveri azokat a cölöpöket, amelyek mentén ez a munka elvégezhető. Ezt semmisítette meg a következő Ab, amelynek elnöke, Németh János rögvest elvetette ezt az „aktivista” nézetet, meghirdetve a „normativista” gyakorlatot. Az LGT egykori sikerdalának fordulatával: „a leírt szöveg felolvasandó”. Vagyis csak a becikkelyezett alkotmányos normaszöveg vehető alapul.

A fellegekben járó polémiát a vájt fülűek körében méltán népszerű Örülünk, Vincent?-oldal (angliai matekprofesszor) szerzőjének „A Varga Judy mintájú cukijogállam esete egy egyszerű gondolatkísérlettel” című írása húzta le „mimagyarok” közé. „Tegyük fel, hogy az Országgyűlés az Alaptörvényben leírt módon kétharmaddal, pontosan úgy, ahogy kell, minden apró részletre gondosan ügyelve, huszonöt évvel meghosszabbítaná mandátumát, és ezt szépen szabályosan bele is írná az Alaptörvénybe gyöngybetűkkel. Mit lehetne ez ellen tenni a jogállam keretei között? Nyilván semmit, hiszen teljesen szabályosan meghozott alaptörvénymódosításról lenne szó.” „Tegyük fel, hogy az Országgyűlés az Alaptörvényben leírt módon kétharmaddal, pontosan úgy, ahogy kell, minden apró részletre gondosan ügyelve, nem hosszabbítaná meg ugyan mandátumát, de az összes általa hozott törvényt kétharmadossá változtatná, a végrehajtó hatalom legfontosabb funkcióit pedig egy magánalapítványra ruházná, igen, jól tetszik látni, az Alaptörvény ún. gyöngybetűs módosításával. Megváltoztatható lenne ez feles többséggel? Ugyan, hogyan lehetne jogállami keretek között?”

A rendszerváltásra készülő szövetségnek mihamarabb választ kell adnia az ezekből következő kérdésekre.

Bak Mihály (Népszava)