Szép vagy, gyönyörű vagy, falusi Magyarország, de estefelé, ha csípni kezd a hideg, akkor kissé büdös vagy – a szép és gyönyörű ország szegényebbik hányada ugyanis mindent eltüzel, ami a keze ügyébe kerül.

A kéményekből áradó szagokból és a füst fekete voltából ítélve megy a tűzbe PET-palack, műanyag szatyor és szétszakadt műszálas pulóver válogatás nélkül, szénre vagy brikettre nem telik, de úgy látszik, jó minőségű tűzifára sem.

Esténként, amikor az egész napos mászkálás, túrázás és környékjárás után kiülnénk kicsit az udvarra, hogy levegőzzünk egyet, a mindent elöntő fekete füst és kibírhatatlan szag elől tíz perc után menekülünk vissza a házba, és arról ábrándozunk, hogy

nemsokára otthon leszünk a hetedik kerületben, mert Erzsébetvárosban a levegő minősége ehhez képest a svájci bércekével vetekszik.

De és sőt! A szegény nép hamarosan szociális tűzifával fog fűteni, legalábbis ezt hallani a propaganda híreszteléséből mindenfelé. A falvak népe nemsokára megkapja a télire való segélyszállítmányt, és ha tényleg első osztályú minőségű tűzifával fognak befűteni a világnak ebben az aranyos szegletében, akkor haza se kéne menni: estefelé kiülnénk a hidegbe, beleszagolnánk a levegőbe és biccentenénk, ó, igen, végre első osztályú tűzrevalóval fűt a magyar, nem pedig PET-palackkal.

Elképzelhető azonban, hogy nem így lesz, tekintettel arra, hogy kémeink azt jelentették: a szociális tűzifa minőségéről most készülő propagandafilmek a valóságot – hm, hogyan is mondjam finoman – kissé szebb színben tüntették fel.

Kémeink szerint már leforgatták azt a propaganda anyagot, amely azt hivatott szerteszét hinteni e hazában, hogy a magyar nép szociális tűzifa gyanánt a magyar erdők legkiválóbb alapanyagát kapja meg. Már legalábbis a rövidfilm szerint. Csakhogy a filmhez használt, valóban első osztályú minőségű tűzifát a forgatás után összeszedték, teherautóra pakolták és elvitték a magyar nép szeme elől biztonságosabb helyre. Az erdészetekben meg szedhetik össze a szociális tűzifának valót a leghitványabb fából, jó lesz az falura. Ha ott eleve olyan igénytelen emberek laknak, akik amúgy is műanyag hulladékkal fűtenek, akkor az első osztályú minőséget meg sem érdemlik.

Az a tény, hogy ez a sajtópropaganda az ötvenes éveket idézi, engem már meg sem lep. Az lepne meg, ha a közpénzből fizetett „újságírók” a közjó érdekében kimennének a helyszínre, és gyújtó hangú riportban számolnának be róla, hogy a magyar népnek szánt szociális tűzifa minősége felháborítóan silány, és az a rövidfilm, amely ennek az ellenkezőjét állítja, hazugság. Majd a közpénzből fizetett „riporterek” az ugyancsak közpénzből fizetett felelősöket a közpénzből vett kamera elé állítanák, és kemény kérdésekkel szorítanák őket sarokba, miközben a közpénzből vett mikrofon a kezükben nem remegne meg. Na, ez meglepne.

Egy vigaszom azért van: az a büdös, fekete füst felfelé száll.

Kácsor Zsolt (Népszava)