Érthető a jókedv, van ok a vidámságra. Karas Monika (képünkön beszédes háttérrel) médiahatósági működése után több mint bruttó 60 milliós végkielégítéssel távozott, hogy egy gyors átszállással az Állami Számvevőszéknél új magas poszton folytassa  karrierjét az Orbán-rendszerben. A mosolygós hölgy neve ott fog szerepelni azok között, akik közreműködtek a magyar demokrácia felszámolásában és a fejlett diktatúra építésében.

A Klubrádiónál különösen nagy a népszerűsége annak a Karas Monikának, aki a régebbi fideszes pénzszivattyú feladatokkal megbízott Simicska-birodalom ügyvédjéből lett a médiahatóság jól fizetett komisszárja. Neve ott fog szerepelni azok között, akik közreműködtek a magyar demokrácia felszámolásában és a fejlett diktatúra építésében. A szabad sajtó elhallgattatásában, így a Klubrádió frekvenciájának az elvételében, a teljesen fideszizált testület élén oroszlánrésze volt. De később is tudta a dolgát, idejében lemondott, hogy a Fidesz még a választások – és reménybeli bukása előtt – gyorsan kijelölhessen magának ahogy egy köztársasági elnököt is, egy új médiahatósági vezetőt – ez utóbbit kilenc évre, biztos, ami biztos. És káder nem vész el, csak átalakul, az igazoltan megbízható rezsimszolgákra

mindig szükség van, az Állami Számvevőszék alelnöke lett, ismét erős négymilliós havi fizetés (és gondolom, autó, költségtérítés stb) mellett.

Ráadásul a lemondása után több mint bruttó 60 milliós végkielégítést kapott – biztos, ami biztos alapon.

Nyilván ismerik a viccet az abszolút szemtelenségről. Az az, ha valaki odacsinál a házad elé, aztán becsönget papírt kérni. Az abszolút szemtelenség mértékegysége ezentúl egy karas.

De nem is ezt akarom mondani, hanem ugorjunk vissza egy kicsit a múltba. 2009 forró nyarán a Magyar Nemzet címen már akkor is megjelenő hecclapban egy nagy leleplezés jelent meg, amely szerint a BKV akkori humánpolitikai vezetője sok tízmilliós végkielégítést kapott, majd közel négymillió forintért tovább foglalkoztatták. Szalainé millióinak a híre pillanatok alatt végigsöpört a magyar sajtón, a Fidesz óriási botrányt keltett belőle. Szalainét lecsukták és előszeretettel mutogatták pórázon vezetve. Volt vita róla a parlamentben, a sajtóban rogyásig, nagygyűléseken és tüntetéseken, hogy azért ez már mégsem tűrhető, ennek a világnak véget kell vetni és a többi. És azzal már senki sem foglalkozott, hogy bár előzetes letartóztatásba helyezték, és a nagy BKV-per 11. rendű vádlottja volt, végül maga az ügyész kérte a felmentését.

Aztán azt nem is idézném, hogy aki közülünk lopna, annak le kellene vágni a kezét – mert mégiscsak egy kulturált európai országban élünk. Mi lenne itt egy kéz nélküli miniszterelnökkel vagy éppen gázszerelővel.

Izé, akkor.

Karast nem fogják lecsukni, és a média sem szedi majd szét, úgy ahogy a több mint tíz évvel ezelőtti ügy érintettjeit. amikor még az úgynevezett baráti sajtó is nekiment BKV-ügyben a kormánynak, a fővárosi önkormányzatnak – más világot éltünk. Majd ha győz a mai ellenzék, Karas nyilván beindul az ÁSZ élén, és vizsgálat vizsgálat hátán lesz majd mindenki ellen, aki nem hűséges fideszes.

De most rend, csend, fegyelem – s mint a minapi pártkongresszuson elhangzott, majd a központból az elvtársak megadják az iránymutatást, s ha megvan a vonal, akkor agitátoraink és falujáróink közlik a dolgozó néppel, hogy mit kell erről vagy arról gondolni.

Azt, hogy Karas ügye szóba kerül-e? Nem hiszem. Koszos hatvanmillióért tényleg a szavunkat sem érdemes felemelni, amikor tíz- és százmilliárdokat lehet itt kilopni szívtipró Mészáros és Garancsi urak szíves közreműködésével.

Karas egy módon javíthatna kicsit a helyzetén. Ha a végkielégítését felajánlaná jótékony célra, mondjuk a Klubrádió működtetésére – amelyet ő próbált lehetetlen helyzetbe hozni. Az, hogy nem ért célt, hallgatóink áldozatvállalásának köszönhető. Azoknak, akik ott lesznek, amikor ezt a romlott társaságot a politikai süllyesztőbe kell küldeni.

Forrás: Dési János (Klubrádió)