"A tisztességes vagyon tíz eset közül kilencben olyan, amelynek elfelejtették az eredetét."

Elsikkadt az a közfigyelemre okkal számot tartó hír, hogy az egyik dél-dunántúli városban letartóztatták egy a költségvetésnek 820 millió forintos kárt okozó, személybiztonságra és takarításra szakosodott budapesti bűnszervezet három irányítóját. Az adócsalás, amelyet manapság inkább költségvetésinek szokás nevezni, a gazdasági bűncselekmények között napjainkra a leggyakoribb tetté nőtte ki magát, s ha az adónyomozók kellően szemfülesek, akkor a szankcionált esetek között is az élre kerülhet.

A korábban oly divatos, tömeges áfacsalások visszaszorulása kétségtelen, igaz, manapság gyakorta több milliárdos méretekben, láncszerűen űzik. Eközben olyan regényes ügyek is felszínre kerülnek, mint amikor egy kifejezetten erre specializálódott bűnbanda teherautóval utaztatott kávét Szlovákia és Magyarország között, ide-oda. Lebukásuk után az elkövetők

sok jóra nemigen számíthattak, hiszen a 166 millió forintos vagyoni hátrányért 7-9 éves fegyházbüntetés járt - bár ebben a műfajban 12 esztendő is kiróható. Az viszont korántsem biztató, hogy évek is eltelhetnek, amíg a bíróságok az elsőfokú verdiktig eljutnak.

A NER ugyanakkor abban a hitben ringatja magát, hogy a cégek a bérekre rárakódó munkaadói terhek évek óta tartó mérséklése folytán jobb belátásra térnek: az állam reményei szerint egyre kevésbé lesz érdemes adót csalni. Ez azonban hiú ábrándnak bizonyult, a cégvezetők egy közismert francia bölcselkedő nyomán feltehetően azt vallják: "A tisztességes vagyon tíz eset közül kilencben olyan, amelynek elfelejtették az eredetét."

Korántsem véletlen, hogy a karácsony környékén leleplezett bűnözők - a takarítócégek mellett - éppen az őrző-védő szolgáltatásban vélték megtalálni a viszonylag gyors meggazdagodás útját. Az egyik nemzetközi pénzügyi tanácsadó céggel együttműködő ügyvédi iroda ugyanis arra jutott, hogy nem kizárt: ha az őröket foglalkoztató cég nem fizeti be az adót és járulékot a dolgozói után, akkor az adóhatóság megkísérli a vétlen megrendelőnél behajtani az elmaradt bevételét, és ezt bizony törvényesen meg is teheti. A hivatal persze tudatában van annak, hogy hangyabolyba nyúl, hiszen a legbizalmasabb iparágak egyikének tekintett őrző-védő cégeknél  átlag feletti az adóelkerülés kockázata, és így - arányosan - a költségvetési bevételek kiesése is.

Varga Mihály azonban korántsem lehetett optimista, amikor a  napokban kiváló elődjére, a dualista kor  pénzügyminiszterére, Lónyay Menyhértre születése 200. évfordulóján ezekkel a küzdelmet és beletörődést egyaránt sugalló szavakkal emlékezett:  “A múltak tapasztalatai szerint egy negyed század nem szokott elmúlni anélkül, hogy a népekre és az államokra nézve be ne következzenek a megpróbáltatás nehéz napjai." A makroközgazdaság megteremtőjének tekintett angol John Maynard Keynes ennél cinikusabbnak bizonyult: "Az adócsalás az egyetlen szellemi tevékenység, ami némi hasznot hoz." Iskolateremtő munkássága mégis annak a bizonyítéka, hogy ezúttal tévedett.

Bonta Miklós (Népszava)