A félhomály és az éjszakai sötétség sem lehet akadály. Valamit mindig lehet találni, hol egy autópálya-koncessziót, hol egy vasútépítést vagy egy leejtett fuvarozó céget – s nyilván itt a fillér is úgy meg van becsülve, hogy a fuvarozócégért is lehajol az ember. Esetleg hazavisz egy bankholdingot...

Ha nincs kalácsuk, egyenek kenyeret – hangzott el a jótanács, és kitört a forradalom. Persze, ez még egy régi korban történt, amikor nem hazudott a Kossuth Rádió éjjel-nappal, minden hullámhosszon – így kérdés, miként jutott el a népekhez pillanatok alatt a királyné praktikus jótanácsa. És miért nem jut el ma sokakhoz, hogy mi folyik az országban, a szemük előtt?

Ismerik a viccet: 

Kohn napközben hazaugrik és ott találja a feleségét a könyvelőjével az ágyban. Felháborodottan felordít, mire Kohnné nyugodtan:
- De, Kohn, nincs itt semmi látnivaló.
- De ti itt henteregtek az ágyban!
- Dehogy, Kohn, ezt rosszul látod.
- De én látom – feleli Kohn.
Mire az asszony:
- Most komolyan, te kinek hiszel? Nekem vagy a saját szemednek.

Neked, édesem. Magyarország.

„aki az átlagfogyasztás felett fogyaszt, annak gondoskodnia kell arról, hogy csökkentse a fogyasztását, vagy keressen annyi pénzt, hogy ki tudja fizetni az átlagfogyasztás fölötti részt”– hangzott el az itteni kis uralkodó tanácsa, amelynek igazságtartalmát lehetetlen kétségbe vonni. Bármiben lefogadom, hogy Mészáros Lőrinc vagy Garancsi István, esetleg a fejedelmi vő megfogadja a tanácsot és máris többet keres. Valamit mindig lehet találni, hol egy autópálya-koncessziót, hol egy vasútépítést vagy egy leejtett fuvarozó céget – s nyilván itt a fillér is úgy meg van becsülve, hogy a fuvarozócégért is lehajol az ember. Esetleg hazavisz egy bankholdingot, aminek, igaz nem tudjuk, ki a tulajdonosa, de sebaj, mert a konkurens bank vezetője sem tudja – és ez így van jól. Mert ha megtudnánk, ki a valódi tulajdonos, minden valószínűség szerint rettentően meglepődnénk.

Hű, de meglepődnénk. Így most csak találgathatunk, tapogatózhatunk a sötétben – amit azért is érdemes megtanulni, mert a villannyal is spórolni jó ezentúl.

Ahogy a gázzal is. Még szerencse, hogy itt térdig gázolunk a gázban, ezért egy csinos adagot tovább lehet adni Szerbiának. A szerb vezetés ugyan most azt fontolgatja, hogy Putyin kedvébe járva valami kis háborús konfliktust hátha össze lehet hozni Koszovonál, addig is megy az idő. És Putyin is boldog lenne tőle, úgyis kevés az öröme szegénynek mostanában.

Még szerencse, hogy Magyarországon szeretve van a kalácsosok által, akik igyekeznek a kedvébe járni. Lásd még seggnyalás. Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy az efféle dolgokkal vigyázni kell, mert ma még vidáman nyalod, de a következő pillanatban kiderül róla, hogy kígyót melengettünk a keblünkön, (Igen ám, de van-e egy kígyónak segge?) miközben drága pezsgőt ivott, szipkából szítta a szegények vérét és nagy, fekete Audival parkolt a mélyszegénység szélére.

"Négy év után minden kormányt el kell küldeni, mert elszáll az agyuk.” ✽ Ekkor valami összerázkódik megint a világban és elhangzik a vissza a segghez vezényszó – és akkor úgy kell tenni, mintha mindig is tudtuk volna, hogy ez a kígyó jó ember, és így tovább.

"Én nem vagyok egy gondolkodós típus, nincs is min gondolkodni.” ✽

[✽ - Az utóbbi két üzenet forrása, Orbán főtanácsadója / volt főtanácsadója / jövendő főtanácsadója (megfelelő aláhúzandó), Hegedüs Zsuzsa.]

Forrás: Dési János (Klubrádió)