A mameluk kórus ismét nyugtat. Semmi baj, „lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”, ha tripla áron is, hiszen a Vodafone megvásárlásával épp most verik el a válságkezelésre fordítható pénzeket.

„Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer esőre áll.” Illetve dehogy. Az ilyen kockázatos állításokat a jövőben át kell gondolni. Mint szintén a Csárdáskirálynőből tudjuk, „a barométer nem imponál”. A szakmabéliek tisztázták is a kirúgások elleni tiltakozásukban: ez „olyan súlyú politikai nyomásgyakorlás…, amelyben a továbbiakban nem tudjuk -kormánytisztviselői eskünkhöz hűen- befolyásmentesen szakmai tudásunk javát adni”.

Mondd már, legfeljebb nem adják. Legalább nem keserítenek mindenféle baljóslatokkal. Remélem, a közgazdászok, társadalomkutatók is értenek belőle. Mostantól sehol egy felhő országunk egén.

Persze egy tudományos intézményben is lehetnek szakmai tévedések. Csakhogy ha vannak, szakértői vizsgálat tárja fel őket, nem ezt megelőző statáriális kirúgás és vezérelt sajtóhadjárat. „Szabotázs” – pendíti meg ifj. Lomnici. Szerintem készül a Békemenet az OMSZ elé. Összetörhetnék azokat a hazaáruló barométereket is. „Ne búsulj, rózsám, mert az egy garast sem ér”. Az Origo túlteljesítő szerzője utólag iratkozik fel -ismert modell- ellenálló partizánnak: „Én régen leszoktam arról, hogy az ő előrejelzéseiket figyeljem”.

Nálunk vizsgálat csak a kivégzés után. A hatalom rögtön beugrott a nagybőgőbe. Lett is zenebona, külföldi és hazai tiltakozások sora.

De ha egy üzlet beindul… Egy héten belül mulatós kedvükben másodjára is sikerült a nagybőgőbe ugraniuk. A meteorológiai szolgálat után jött a hír a Vodafone megvásárlásáról. Pedig nem gondolhatták, hogy ha válságidőben 715 milliárdot szórnak ki, -felerészben közvetlen állami forrásból, másik felét a közpénzből már felhízlalt cég révén-, arra nem zendül meg minden húr, nem tör ki égzengés.

A mameluk kórus ismét nyugtat. Semmi baj, „lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”, ha tripla áron is, hiszen épp most verik el a válságkezelésre fordítható pénzeket. A Nézőpont szakértője szerint az „aranytojást tojó tyúkot” vették meg nekünk. Légy üdvözölve, visszaszálltál közénk, tyúkanyó, már Rákosinak is kedvenc házi jószága voltál! Ő mondta: isten ments holmi jóléti-szociális célból előre levágni téged. Jó kapirgálást ismét a hazai szemétdombon, Apánk Tyúkja – hiszen hiheti bárki, hogy egy ekkora üzletet, amelynek tisztán állami feléből is 5 évre biztosítva volna a pedagógusok 30 százalékos béremelése, egy patriarchális uralomban nem a legfőbb vezető áld meg!

Sajna ez a tyúk az utolsó két évben az istennek nem tojt, ehelyett veszteséget produkált. Igaz, előtte évente kb. 13-15 milliárd nyeresége volt. A Népszava számítása szerint 43 év alatt már ripsz-ropsz meg is térülhet a vételár. Mi az a 43 év, elszáll, mint egy pillanat, pl. a többszáz év alatt megtérülő kínai vasúthoz képest. Addig a pedagógusok fél lábon is kibírják.

Az igazi kérdés: a kormány miért vágja képen saját híveit is ilyesmivel? Inkább arra szokott ügyelni, hogy megnyugtató muzsikát húzzon a fülükbe. Most meg, tessék, beugrik a nagybőgőbe.

Hajmási Pétereink nem őrültek meg teljesen. Osztogatni már nincs miből, hát stílust és módszert váltanak. A rendszer továbblép az abszolút hatalom irányába. Aki eddig a „nemzet atyja” hol kedélyeskedő, hol védelmező szerepét alakította, most világossá teszi, hogy egyben a „nemzet ura” is. „Egyet fizet, kettőt kap” akció: aki megvéd, az egyben szigorú parancsolód is. A meteorológus-ügy kissé kínos, de minden állami alkalmazott számára világossá teszi, ki az úr a háznál. A Vodafone megszerzése a politikai mellé a gazdasági hatalmat is megkerülhetetlenné teszi. Az ország nagyobb fele ezután Orbánék telefonját, internetjét, tévéjét használja.

Kérdés persze, ki valójában Hajmási Péter avagy Pál? Ki ugrál itt a nagybőgőbe, ki fütyül minden más szempontra, kinek a hatalmáról van szó? Még ha az állam volna! Az államosításokról lehetne értelmesen vitatkozni. Lehetne akár érveket is találni mellette, persze nálunk, ahol KLIK-től Kukaholdingig az államosítással már sok mindent sikerült elpancserkodni, nehezebben.

De nem a mindenkori államról, benne a kormányról van szó. A gázhálózat jó része, az autópálya-üzemeltetés Mészáros-féle cégek kezében, az egyetemek alapítványi tulajdonban. Gyakori a „tranzit államosítás”: a nagyhangon nemzeti tulajdonba vett ágazatokat utóbb magánkézbe, esetleg koncesszióba adják. Ez történt a szemétszállítással, bankokkal, az Antenna Hungáriával, történhet a víziközművekkel és a Vodafone-nal is. Micsoda véletlen: az állam részéről az üzletet az a Corvinus Zrt bonyolítja, amely közreműködött a Budapest Bank megvásárlásában, majd a Mészáros-féle bankholdingnak való átjátszásában is.

Látszólag, rövid távon az állam, hosszú távon és valójában egy Orbántól függő kör kezébe kerülnek az infrastrukrúra döntő pontjai, az energia- és pénzpiactól a szellemi-tudományos infrastruktúrán és közlekedésen át a médiáig, újabban az informatikáig. Minden, ami egy országot működtet. Egy gazdasági újságíró úgy fogalmozott: az ő kezük van ott az ország „off-on” gombján. Ha egyszer nem lesznek kormányon, bármit tehetnek vele.

A Hajmási-nótában az van: „Nem szököm meg a cech elől”.

Nem a csudát. A cechet mi fizetjük. És nemcsak a Vodafone-ét.

Forrás: LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)