Földrengéssel kezdődött, árvízzel folytatódott 1956 Csepelen és környékén. A januári földrengés főként Dunaharasztin, Taksonyban és Soroksáron rombolt, de megérezték Csepelen is. A kis-dunai árvíz márciusban Királyerdő egy részét borította el, és vitt mindent, ami az útjába került. A társadalmi mozgások  mintha utánozni akarták volna a természetet. Így érkezett el 1956 forró ősze...

A sztálini személyi kultusz a névadó 1953-as halála után 1956-ban összeomlott a Szovjetunióban, és ennek megvoltak a hazai következményei. „Legjobb tanítványának”, Rákosi Mátyásnak megingott és nyárra összeomlott a hatalma, de Csepelen a Vasmű főbejáratán még október elejéig az ő neve virított. Addig, amíg a társadalmi nyomás hatására a Minisztertanács október elején Csepel Vas- és fémművekre nem változtatta a tröszt nevét…

„Csepelen is élénk érdeklődést váltottak ki 1956 tavaszától a DISZ Petőfi Körének szókimondó vitái, az Irodalmi Újság cikkei. A Petőfi Kör halaszthatatlan változásokat követelő üléseinek voltak csepeli résztvevői és felszólalói is.” Így eleveníti fel a történelmi napokat Csepel 1956 című korszakos művében dr. Bolla Dezső helytörténész. A folytatásról így ír:

„Szeptemberben a csepeli olvasókat a helyi lap tájékoztatta a Petőfi Kör őszi programjáról. A kör üléseit és az Irodalmi Újságban megjelent követeléseiket a gyári dolgozók és a lakosság élénk figyelemmel kísérte. Az újság egyes számai tíz-hússzoros áron keltek el. A szórakozni vágyó emberek az újonnan megnyílt elegáns Rákóczi étteremben egy-egy órára oldhatták a növekvő feszültséget. Ebben az időben boldog emberek is akadtak a csepeliek között, azok, akik az Erdősor utcai földszintes házak új lakói lehettek, vagy a Csillagtelepen épült emeletes házakban kaptak lakást.

Október elején a Minisztertanács végre Csepel Vas- és Fémművekre (CSM) változtatta a gyár nevét. Október 6-án zajlott le Rajk László és társainak megrázó újratemetése. A temetésen százezres tömeg – köztük sok csepeli búcsúztatta a koholt per áldozatait. Az újságok naponta adtak hírt újabb áldozatok újrateremtéséről. A közvéleményben az elkeseredést harag és a gyilkosok iránti gyűlölet váltotta fel…

Az Acélműben megtartott Ifjúsági Parlament résztvevői a magyar uránbányászat kérdései, a Rajk-ügy, Nagy Imre jövőbeli szerepe, Rákosi tartózkodási helye iránt érdeklődtek. Az országban a Petőfi Kör mintájára sorban alakultak a vitakörök. Csepelen október 18-án alakult a József Attila Kör. Első ülését október 24-ére tervezték „A néppel tűzön vízen át” címmel, az irodalom időszerű kérdéseiről, neves irodalmárok részvételével. A bevezető megtartására a Rákosi-rezsim elleni küzdelemben kitűnt Háy Gyula írót hívták meg.

Az október 23-át megelőző napokban a feszültség óráról órára növekedett. A csepeli munkásság körében is fokozódott az elégedetlenség. A gyárban tartott aktívaülésen Kiss Károly politikai bizottsági tag ezekkel a szavakkal nyugtatgatta a forrongások miatt aggódó felszólalókat: ’Egy esetleges ellenforradalmi lázadást 30 perc alatt leverünk’.”

Október 22-én a Szabad Nép című pártlap 2. oldalán Igazságtétel az üzemekben címmel egy gyári munkás írásában ezt olvashattuk: „

Sokat beszélünk - és kell is, hogy beszéljünk - a közelmúlt személyi kultuszának áldozatairól, megbocsáthatatlan, gyalázatos törvénytelenségeiről, a párt lenini normáinak sorozatos megsértéséről. Kevés szó eset eddig azonban arról, hogy a törvényesség, az állami és pártdemokrácia megsértésének mennyi áldozata van a gyárakban és az üzemekben, a munkásosztály, a dolgozó tömegek között.”

„A forradalom kitörésének előestéjén a Közgazdaságtudományi Egyetem Széchenyi Körén a lengyel nép melletti másnapra tervezett tüntetésen való részvételről folyt a forró hangulatú vita…” – írja többek között 1956-os kötetében dr. Bolla Dezső.

Ma már jól tudjuk: most 66 éve, 1956. október 22-én késő este, éjszaka a Műszaki Egyetemen hasonlóan forró hangulatú gyűlésen elfogadták az egyetemisták gyökeres változásokat követelő 16 pontját.

Másnap kora délután az egyetemi ifjúság Budapest utcáin már a Bem-szobor felé vonult..

Forrás: Dr. Bolla Dezső Csepel 1956. ‑ Tolnai György, Szabad Nép, 1956. október 22., 2. oldal