Csak a közmédia 130 milliárdba kerül, az állami kommunikáció választási években a felébe, és 3, azaz hárommilliárd forint miatt megy a kerge dollárbaloldalozás levegővétel nélkül.
Ameddig nincs igazság, addig ítélet sem lehet. Ameddig a valóság helyett csak annak látszatáról értesülnek a jobb- és baloldali fideszesek (vagyis egy fia igazság sincs), addig az Orbán-rendszer választáson leválthatatlan (oda az ítélet).
Ameddig egy választás képes arról szólni, hogy ukrán földön legyen-e magyar fiak sírhantja, miközben a libernyák-komcsi karhatalom készségszinten kardlapozza a békésen gyújtogató hazafiakat Pesten, vagy mégis inkább a gáz legyen olcsó, a magyar pedig a földkerekség legfainabb nemzete színarany sztaniolban és Buga Jakabként vétózva gyerekeink Holle apóvá műtését Brüsszelben, addig mindig kerül hárommillió furcsa fülkeforradalmár.
Ha így, hát így? Ennyi volt? Nincs, aki móresre tanítaná ezt a behemót utcai harcost?
Bekkeljük ki féltérden, amíg eltunyul, megereszkedik, és a végén szelfizzünk kivénhedt romjain valamennyien? Mind a hárman? Ezt a kérdést ízlelgeti április 3. óta az ellenzék. Demokrata pártjaink, amelyek teljesítményének ez évi szaldója mérsékelten katasztrofális. Összefogásuk eljutott a falig. De ha még csak addig jutott volna! A hibrid rendszer mementója lett, poszterré kenődve a „merlini falon”. Fél évbe telt felocsúdniuk. Nem egy remény veszett oda, hanem a remény. Tíz év után. Eddig tartott az út a ravasz kényszer felismerésétől az összefogásig. A matematikai esélyig ebben az előre megfontoltan és különös kegyetlenséggel elkövetett választási rendszerben. Ami nem mellesleg a hatalom kizárólagosságára törekvés miatt még a döglötthalpuding-szilárdságú alaptörvénnyel is szembemegy. Az összefogásba a hatalom minden ízében beleremegett, de a folytatást ismerjük („vér vagy olaj”). Nem árt azért leszögezni, Márki-Zay hibái nélkül is bőszen füttyögetett a cél felé a megafonos lütyevonat, megannyi közjogi méltatlansággal.
Nem árt rögzíteni azt sem, hogy habár a politikai kivándorlás erodálta a köztársaság erőit, azért még mindig lehet hárommillió, aki leszavazná a nyelvet, lelket és értelmet kerékbe törő bődületet. Az ellenzék politikai képződmény, pártok csinálják, ezért ezt a szelet fognák vitorlába, immár saját jogon. Akár ha ismét normális országban élnénk. Matematikai alapon úgy vélik, a legerősebbnek kell kihívnia az országvesztőt. A Demokratikus Koalíció meg is kezdte a combosodást. Erejét honnan máshonnan, mint az ellenzéki pártokból nyeri, de a szavazóikat aligha húzza be. Pártnak ne vitassuk el a jogát a pártszerű viselkedéshez, de a kételyek attól még erősek: a DK-nál keresve sem talál jobb hajtóanyagot a propagandához a hatalom. És ha már dumagép:
csak a közmédia 130 milliárdba kerül, az állami kommunikáció választási években a felébe, és 3, azaz hárommilliárd forint miatt megy a kerge dollárbaloldalozás levegővétel nélkül.
Erre a pénzre ennek a hatalomnak szava sem lehetne. Ehhez képest amióta Gulyás miniszter szájában először fordult meg a pártútmutatás szeptember végén, azóta csak az M1 híradó 99 alkalommal említette a dollárbaloldalt kifejezés. Napi átlagban háromszor. Magyar igazság?
Szívmelengető fejlemény, hogy kiderült: a civilek képesek együttműködni. Szívmelengető az együttműködés miatt, és a szekértáborok felhígulása miatt is: menthetetlenül fideszesnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa az oktatás pusztulását, a kirúgott tanárok népmesehősi igazságát. Ez Orbán Achilles-sarka. És az, ha az ellenzéki szavazó az esélyre és a „méltóságra” szavaz tömegesen. A talánért nem kel föl. A lehetért talán. A bizonyosságért föltétlenül. Amit táplálhat az a bölcsesség is, hogy a saját szabályaink szerint kell játszani, mert „aki az ellenfelei szerint játszik, bizonyosan veszíteni fog”. Orbán tévedett már elégszer, demokráciában tucatszor megbukott volna, de ebben speciel igaza van. A szabályokat átírni nem kell félnetek jó lesz. Akár azt is, hogy nem minden választási matematika. A nemesség, a tisztesség nem összeadódik, hanem a hitvány ellenében hatványozódik. Ezt adjátok össze, magyarok!
Forrás: Balassa Tamás (Népszava)
