Tarka ingek, rövid bőrszoknyák, itt-ott kék és bordó farmernadrágok. A színpadon Radics Béla és még sokan mások. Sodró lendületű tánc, jófajta fáradtságtól csapzott hajfürtök. „Munka után idejárunk. Közel van, jó a zene, nincsenek balhék, kell ennél több?”

Napjainkban már nyugdíjasok azok az egykori csepeli fiatalok, akikről ötven éve a Tükör című hetilap  képes riportjában a következőket írta:

A gyárszigeten hosszú ideig nem volt ifjúsági szórakozóhely. A fiatalok bejártak Pestre, vagy nyáron a Budai Ifjúsági Parkba.

Két évvel ezelőtt, 1971 nyarán nagy eseményre készültek a csepeliek. A kerületi tömegszervezetek összefogása és sok ezer fiatal társadalmi munkája nyomán felavathatták saját Ifjúsági Parkjukat. Az ősz beálltával azonban ismét előkerült a villamosbérlet, hiszen téli szórakozási lehetőséget

továbbra sem találtak Csepelen...

„Van az ÁFOR bázistelepén egy elhagyott, használaton kívüli kultúrház. Csak néhány szorgos kéz kellene és máris lenne téli klubunk...” Az ÁFOR KISZ-titkára, Szekeres Jánosné kopogtatott ezekkel a szavakkal a XXI. kerületi KISZ-bizottság ajtaján. A javaslat nem hevert sokáig az elintézendő akták között. Pár nap múlva tárgyalások kezdődtek az ÁFOR vezetőivel, és rövid idő alatt megszületett az eredmény. A vállalat a fiatalok rendelkezésére bocsátja a kultúrházat.

A birtokbavétel utáni első napok szorgos munkával teltek el. A fiúk villanyt szereltek, festettek, vakolatot javítottak, a lányok ablakot pucoltak és takarítottak. Két hét alatt újjávarázsolták az ütött-kopott báltermet, felszerelték a fűtést, a színpadot. Ezek után már csak az ünnepélyes avatóra kellett készülniük...

A klub alig nagyobb a főváros átlag művelődési házainál. Egy tekintetben mégis különbözik tőlük. Csak a fiataloké! Huszonéves a klubvezető, a büfés, a rendezők, a zenészek és természetesen a közönség. Tarka ingek, rövid bőrszoknyák, itt-ott kék és bordó farmernadrágok. Vidám nevetés, sodró lendületű tánc, jófajta fáradtságtól csapzott hajfürtök. Fehér terítős asztalok, cola- és jaffa-társaságokkal. A pincér udvariasan félretol, és hatalmas tál szendviccsel egyensúlyozva halad tovább az asztalok között. — Borravalót kapsz? — kérdezem. — Nagy ritkán, de itt nem is várja az ember. Mindnyájan fiatalok vagyunk... Beszélgetés a szünetben:

— Mi a véleményetek a klubról? Vállig érő hajú fiú, ipari tanuló, ő is csepeli: — Mindenképpen nagyszerű! Munka után idejárunk. Közel van, jó a zene, nincsenek balhék, kell ennél több ...? Ma már úgy járnak ide a srácok, mintha hazamennének. Ismerik egymást, maguk tervezik a programot ...

Fiatal rendező, a 25. számú Építőipari Vállalat dolgozója: — Annak idején én is sokat dolgoztam a klub létrehozásán. Tudtuk: minél gyorsabban dolgozunk, annál előbb szórakozhatunk.

Ez az egyetlen ilyenféle téli klub a fővárosban ... így van valóban, Budapest fiatalságának egyetlen nagy téli klubja Csepelen, az ÁFOR-telepen működik. Igaz, több mint 250 ifjúsági klubot tartanak nyilván, de ezek csak korlátozott számban tudnak fogadni fiatalokat. Amíg a többi kerületben panaszkodtak és létesítménygondokról nyilatkoztak, addig Csepelen sok problémát megoldottak a fiatalok és a társadalmi vezetők, közösen! Érdemes — példaként is — felsorolni eredményeiket. Két év alatt nyári Ifjúsági Parkot avattak, létrehozták a Téli klubot. Klubot kaptak a diákok is, és már tervezik —ugyancsak az ÁFOR KISZ-esei — az úttörők nyári paradicsomát! A rendezőktől hallottam, hogy egy-egy koncertre, vagy vasárnapi klubnapra nagyon sokan idelátogatnak Budáról és Pestről is.

— Évekkel ezelőtt mi utaztunk be esténként a városba — mondják. — Most hozzánk jönnek. Talán felismerik majd, hogy nem is olyan nehéz összehozni egy ilyen klubot...

Forrrás: KATONA HORVÁTH JÁNOS írása, Révész Tamás fotói (Tükör 1973. január 23.)

Szerkesztette és az eredeti cikk alapján összeállította: anzágo (2023. január)