A mai Rákóczi (a volt Vasmunkás) térre több évtizeden keresztül szerveztek társadalmi munkát.  A kispályás labdarúgópályák, az óvoda, a Csepeli Ifjúsági Park (képünkön), az IKH (Ifjúsági Klubház), a Görögkatolikus templom és a mostani családok parkja is már a fideszesek idejötte előtt is megtervezett, bekerített és működtetett létesítmény volt.

A hatalomtól eltorzult csepeli fideszes vezetők már talán maguk is elhiszik, hogy Csepelen az időszámítás az ő idejövetelükkel kezdődött. Nem ismerik, és el is akarják törölni a kerületünk sok évtizedes korábbi történelmét. Olyan emlékezetpolitikát erőltetnek Csepelre, aminek semmi köze nincs a valósághoz, semmi köze Csepel történelméhez. – Ezzel az éles felütéssel kezdi az egykori Vasmunkás tér, a mai Rákóczi tér regényes átalakulásáról és sok (ingyenes) társadalmi munkával párosuló átalakításáról szóló bejegyzését a saját közösségi oldalán Horváth Gyula, az önkormányzat ellenzéki (DK-s) képviselője. Írását így folytatja:

„A Rákóczi térrel kapcsolatban a

februári testületi ülésen a polgármester azt állította, hogy én semmit sem tettem a Rákóczi tér fejlődéséért! Tudjuk, hogy ezek a fiúk azt tudják csak mantrázni, hogy ők azok, akik a mai állapotokat kialakították. Azt azonban, hogy ennek a térnek a mai kialakításában szerepük volt, senki nem vitatja! Azt azonban, amíg a feltételek a mostani fejlesztésre alkalmassá lettek, sokaknak a verejtéke hullott. Ezt ki akarják törölni az emlékezetből. Nem ismerik, fogalmuk sincs róla, hogy a mai Rákóczi tér a hatvanas években egy elhanyagolt porfészek volt. Királydinnye és bogáncs nőtt a kiszáradt fű felett.

A fejlődés és az arculatváltás hosszú éveknek, a környékbeli szorgalmasoknak és a máshonnan jött önzetlen emberek, önkéntes tevékenységének teremtménye. Oda évtizedeken keresztül szerveztek társadalmi munkát, melyekben társaimmal együtt magam is részt vettem. A kispályás labdarúgópályák, az óvoda, az Ifjúsági park, az IKH (ifjúsági Klubház), a Görögkatolikus templom és a mostani családok parkja is már a fideszesek idejötte előtt is megtervezett, bekerített és működtetett létesítmény volt.

Ezeknek az objektumoknak a kialakításában és fenntartásában sok más fiatal barátommal együtt magam is részt vettem. (Sose láttam ott Németh Szilárdot, Borbély Lénárdot, Ábel Attilát, Morovoik Attilát, de még Pákozdi Józsefet sem. Némelyiket életkora miatt, lakhelye, másokat meg akkori politikai meggyőződése /inkább jól felfogott érdeke és lustasága/ tartott bizonyára távol a közösség számára végzett ingyenes munkától.)

A 2010 után a helyi hatalmat megszerzők többsége a kerületünket gyarapító produktumokban végzett tevékenység hiányának elfedésére, előszeretettel lejárató, hazug vádakkal illeték, és „komcsinak” titulálták elődeiket. Kimondatlanul, - de egyértelmű ráutalással - rajtuk keresztül persze mindazokat, akik a fejlődést cselekedeteikkel, önzetlen és ingyenes munkájukkal segítették. Tóth Mihály, Orosz Ferenc, Kál Károly, Molnár János Podolák György, Zanati Béla és a többiek, velem együtt persze mind ott voltak, így az utálatuk célpontjai lettek. Bizonyára azért, mert társadalmi munkával, lelkes tenni akarással tettük olyanná a területet, ami alapot adhatott a továbbfejlesztésre. Mindig egy kicsit jutottunk csak előbbre, mindig csak egy kicsit lett jobb a környezet, mindig egy kicsit lett szebb a Rákóczi tér, és vele Csepel!

Aztán 2010-ben kezdett uralkodásuk elején felkapták a témát a hatalom újdonsült urai, és egyből, több mint 550 millió forint fővárosi közpénzt költöttek erre a területre. Persze egyszer se volt lapát vagy kapa a kezükben, nem izzadtak a beton lapátolása közben. A népnyelv szerint a Tarlóssal „okosba lezsírozták”! Ez - az én számításom szerint - legalább 30 darab csepeli ház vagy 40 lakás /akkori értéken számított/ felépítési költségének megfelelő összeg volt!

Na, ezt az elviselhetetlen túlárazást, valamint fű alatt végzett, átláthatatlan tevékenységet tartottam én és barátaim fenntarthatatlan antidemokratikus módszernek! Az ilyen mutyizásra alapozott, - más vállát lapolgató, kezét mosogató módszert, és nem magát a játszóterek, parkok építését - utasítottuk el akkor is, és most is! Ha legalább fele annyira szókimondó lettem volna, mint a mostani ülésen Balogh képviselőtársam, ennél és a többi túlárazott játszótérnél (kalózhajós, Szent Imre téri és Tejút úti stb) én is korrupcióról szónokoltam volna!

De nem voltam! Így a képviselő-testületi ülésen, velem szórakozó borbélyi vádra csak annyit mondhattam: csak a tizedét csinálta volna meg Csepelért annak a munkának, amit én és társaim elvégeztünk, ön sokkal őszintébbnek tűnne, a lakosság meg sokkal gazdagabb lenne!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala