És kacagnak az áldozataikon, ahogy az a hiénáknál szokás

Sikeres csapaton ne változtass – régi fociszabály. De játékrendszert átvenni mindig jó. Csak adaptálni kell: ha nálunk a tőzsde nem piaci, hanem politikai, akkor azt vedd a kezedbe. Nem a tőzsde farkasai kellenek hát hozzá, hanem a Karmelita hiénái.

A különbség az, hogy az elsőknél a megtermeltek lerablása a cél, a másodiknál az elosztásé. Az elosztást meg központosítással jól kézbe lehet kaparintani.

Aztán fentről lefelé csak mindvégig pénzszomjas hiénák kellenek hozzá, minden szinten és minden szférában. Akik kiszimatolják és szétmarcangolják a nem behódoló termelőket, a civil szférát meg a sajtót, ami leleplezne.

Hiénáknak jók a jogászok, akik megírják a lerablás törvényeit; a kitömött és visszatejelő vállalkozók, az ügyvédek, könyvelők, polgármesterek és jegyzők; meg a hatóságok, akik mindent elsikálnak. Jó hiéna lehet a tankerületes, aki ráugrik arra, aki mer. A Karmelita hiénái számára zsákmány minden, a milliárdtól a millióig, a termőföldtől a rádióhullámhosszon át a múzeumig és tovább. Préda mindaz, amit ők vagy a paplak nem is olyan matt démona kiszimatol. Mert erre van orruk.

Nem hiszem, hogy nagy filmet fognak majd belőle forgatni, de a pénzt már lerabolták hozzá mások elől. És kacagnak az áldozataikon, ahogy az a hiénáknál szokás.

Forrás: str. (Élet és Irodalom)