A pedagógusok küzdelme nemcsak a pedagógusokról szól, hanem az oktatásról és a jövőnkről. A gyerekek jövőjéről, akikből hamarosan felnőttek lesznek. Mindannyiunk jövőjéről.

Nézzük sorban, hogyan tudnánk javítani a helyzeten:

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

A Belügyminisztérium és a kormány nem hajlandó leülni és megbeszélni a problémákat. Kompromisszumokra sem képesek. Kizárólag utasítanak, büntetnek és jogszabályokat hoznak, mindenféle egyeztetés nélkül. Mint ismeretes, az eddigi ellenőrzési formákon kívül most be akarnak vezetni egy újabb teljesítményértékelési, pontozásos rendszert, és ehhez

akarják kötni a fizetést. Nos, nem minden pedagógus tudja tanulmányi versenyre küldeni a tanulóit, sőt nem mindenkinek naprakész az adminisztrációja. De attól még lehet szuper tanár.

A státusztörvény bevezetése egyértelműen arra megy ki, hogy a pedagógusokat kordában tartsák, ne nyilváníthassanak szabadon véleményt: hiszen akár a saját technikai eszközeiket is bekérhetnék, hogy ellenőrizzék a rajta tárolt tartalmakat. A közmédia és a kormány tájékoztatása teljesen torz képet fest a valóságról: szerintük például pedagógushiány nincs is.

2. Fejezzék be a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza az állásukba! Megbecsülést a pedagógusoknak!

A státusztörvény bevezetésével éppen ennek az ellenkezője a cél. Sem társadalmilag, sem anyagilag nem vagyunk és nem is leszünk megbecsülve.

3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!

Az új törvény a jogfosztást teszi normává.

Forrás: Lengyel Laura (Népszava)