Nincs az rendjén, hogy a jeladós farkast kilövő vadász börtönbüntetéséért indított petíciót több mint ötvenezren írták alá, ám azt a kezdeményezést, hogy a súlyosan beteg családtagjaikat otthon ápolók minimálbért kapjanak, alig 11 ezren támogatták. Nem a farkas ügyén felháborodók száma sok, hanem az kevés, ahányan a szüleiket, társukat éjjel nappal gondozók mellé álltak.
Mielőtt rám zúdulna az állatvédők haragja, jobbnak tartom megjegyezni, szeretem az állatokat. Bambi, a pár naposan egy mezőre, zacskóban kidobott kölyök, és a zsákfaluban éheztetett Füli ma már családunkban éli a boldog kutyaéletet.
Körülbelül 30 ezren vannak, akik munkájukat, biztos jövedelmüket feladva, szerettüknek szentelnek az életükből sok-sok évet.
A petíció támogatóinak számából persze az is látszik, hogy
ők sem írták alá mindannyian. Vélhetően fáradtak, fásultak a hónapokig, évekig, akár évtizedig tartó elszigetelődés miatt. Fizikai-, érzelmi-, és mentális kimerüléssel jár ez a munka, hiszen nem napi, heti pár órás felügyeletről, bevásárlásról van ám szó, hanem folyamatos gondozásról. És nincs műszakváltás. A beteget éjszaka is forgatni, pelenkázni kell, vagy éppen arra ügyelni, nehogy világgá induljon. Mégis az, aki a demens édesanyját ápolja, vagy az agyvérzés után ágyhoz kötött férjét gondozza, a 24 órás szolgálatért alig több mint 40 ezer forintot kap, de legfeljebb 80-at.
Ez ugye azt is jelenti, hogy a család szentségét hirdető kormány szemében amit tesz, az nem munka. Pedig, aki az otthonápolást választja, tehermentesíti az egészségügyet, és ezzel az államot. És egyre nő majd a számuk, hiszen júliustól a most még ápolási osztályon fekvők többségét hazaküldik a kórházakból. Az idősek számára nem lesz megoldás a nyugdíjas otthon, mert ott országos szinten telt ház van. A fiatalabb demenseknek, balesetben sérülteknek, stroke-ból gyógyulóknak nincs is intézményi hely, így ők is csak a családra számíthatnak.
Fogjunk össze, mint a farkasok a falkában, és támogassuk őket. Mert farkasok biztosan nem leszünk, de ápoló vagy ápolt bármikor lehet belőlünk.
Forrás: Muhari Judit (Népszava)
Fotó: HVG
