Most pedig elmesélem, hogy az új (használt) autóm kapcsán miért ért állampolgári döbbenet

A napokban eladtam a 19 éves Toyota Corollámat, és vettem helyette egy 17 éves Ford Focust. Igen, így mulat egy magyar író. Ráadásul a Focust kedves rokonaimtól vettem, akik jelentősen engedtek az árból, és belementek a részletfizetésbe is.

Gondolom, ebben az országban van pár ezer NER-kitartott, aki az előző bekezdést nem is érti. Miért vesz valaki 17 éves kocsit részletre? Elment az esze? Ó nem, kedves NER-kitartottak, NER-lovagok és NER-strómanok, a helyzet éppen fordított: az eszetek nektek ment el, pontosabban eladtátok a lelketekkel együtt. Eladtátok pénzért, vagyonért, házakért, nyaralókért, luxusautókért. Magántársaságban persze szidjátok Orbánt, mint a bokrot, de azért igen, milyen jó lehet utolsó senki államtitkárnak lenni a Putyin-pincsi kormányában… Mert egy államtitkár bizonyosan nem 17 éves autóval jár… Nekem csak erre telik, de cserébe tükörbe tudok nézni.

Most pedig elmesélem, hogy az új (használt) autóm kapcsán miért ért állampolgári döbbenet Erzsébetvárosban. Ehhez tudni kell, hogy aki a VII. kerületben állandó lakcímmel rendelkezik, egy autóval ingyen parkolhat. Én is ingyen parkoltam a 19 éves autómmal, de most, hogy eladtam, az új kocsira meg kell kérnem az új parkolási engedélyt.

Csakhogy az a nem várt helyzet állt elő, hogy az új (használt) autót szerelőhöz kellett vinni, mert csúnya hangokat adott ki a jobb első futómű, ráadásul le kell vizsgáztatni, mert a rokonaim egy éve nem használták, s nem volt az autónak műszakija. Szóval szerelőnél kezdtünk, trélerrel... És ezután jön a műszaki vizsga, majd az átírás. De miután több nap eltelik a műszaki vizsga és az átírás között, addig valahol parkolni kell, és legcélszerűbb ugye otthon parkolni, a Bajza utcában. Csakhogy amíg az új forgalmi szerint nincs a nevemen az autó, addig nem kérhetek rá ingyenes parkolást.

Gondoltam, megpróbálom a lehetetlent. Erzsébetvárosi lakosként írtam egy méltányossági kérelmet a kerületi parkolási ügyeket intéző cég üzletágvezetőjének és ügyfélszolgálati vezetőjének. Vázoltam a helyzetet. Leírtam, hogy a kocsi még nincs a nevemen a szerelési munka és a műszakiztatás miatt, de mivel a több napon át tartó fizetős parkolás nekem óriási költséget jelentene, egyedi méltányosságból vajon megkaphatnám-e az újonnan vásárolt autómra a parkolási engedélyt még azelőtt, hogy a nevemre kerül a forgalmi? Nem reménykedtem abban, hogy a méltányosság iránti kérelmemet a cég elfogadja.

De nem azért, mert ezzel a céggel rossz tapasztalataim lettek volna. Hanem azért, mert ebben az országban állampolgárként arra kondicionálnak minket, hogy hivatalban, hatóságnál nekünk kuss a nevünk, elvégre Közép-Kelet-Európában a szabály az szabály, s két dologra való: áthágni vagy hatalmaskodni vele.

Elküldtem a levelet hétfő este minden remény nélkül, majd kedden délben kiült a döbbenet az arcomra. A cégtől jött egy e-mail, amelyben azt írták: persze, rendben, az indok érthető, az engedélyt megadják.

Furcsállottam is. Nahát, micsoda abszurdum: ember lettem ügyfélből.