A háború kitörése óta nem tud lelkesíteni Orbán Viktor, és ez Tusnádfürdőn sem változott: a miniszterelnök egyre drámaibban vizionálta a világvégét, a külpolitikában félremagyarázott mindent, belpolitikában pedig úgy beszélt a hosszútávú jövőről, hogy közben csak a múltról volt mondanivalója.
A választások óta megfigyelhető trend, hogy Orbán Viktor beszédei fokozatosan veszítenek a diadalittasságukból, az előretekintés perspektívája folyamatosan csökken, a jövő iránti bizakodást pódiumról pódiumra váltja fel a jelen iránti aggodalom és a
múltba kapaszkodás.
A 2023-as tusványosi beszédben a miniszterelnök úgy tűzte ki 2040-et céldátumként, hogy jószerivel 24 órával sem lát előre.
Ha tavaly azt írtuk, kétségbeesett Orbánt láttunk a színpadon, idén nyugodtan kijelenthetjük, hogy kiégettet: az idei iránymutatás az árnyéka sem volt már annak a fajta kinyilatkoztatásnak, amit korábban normává tett Tusványoson.
Orbán nyíltan beismerte, hogy a cél nem a problémák megoldása, hanem a rendszer és az általa megteremtett emberek túlélése, egyúttal aláhúzva, hogy
nem azért van hatalomban, mert ő erre a legalkalmasabb, hanem azért, mert a múltban minden diktatórikus alapját megteremtette annak, hogy ez ne változzon.
Forrás: Nagy Iván László (HVG)
