Sok csepeli gyereknek volt életre szóló élmény 1948. július 31-én az a meghívó, amely az Úttörővasút megnyitójára invitálta őket.
Csepel még nem volt Budapest része (csak 1950. január 1-től lett 21. kerület), de a második világháború pusztításai után az országújjáépítésben áldozatosan dolgozó szüleik közül több százan vettek részt abban a társadalmi munkában, amelynek célja az Úttörő Köztársaság, majd Úttörőváros és ennek részeként a kisvasút felépítése volt. A meghívás ennek az elismerése is volt. E mellett a csepeli gyerekek vasgyűjtéssel, jó tanulással érdemelték ki azt, hogy több ezer fővárosi társukkal együtt ott legyenek a csillebérci jeles eseményen.
A budapesti Úttörővasút első, 3 kilométeres szakaszát 1948. április 11-én kezdték el építeni a Széchenyi-hegyen. Az építők egy része hivatásos vasútépítő, másik része önkéntes volt. Az első vonalrészen megépült a
Széchenyi-hegy végállomás, Normafa megállóhely, Csillebérc (Úttörőváros) és Virágvölgy (Előre) állomás, a vonatforgalom 1948. július 31-én indult meg. Az építkezés további két szakasszal folytatódott.
Az első szakasz átadásának napján folytatták a munkát. Az Előre állomástól János-hegy állomáson át Ságvári-liget állomásig tartó 3,7 km hosszú szakaszon a korábbnál nehezebb terepviszonyok között kellett folytatni az építést. 
Az 1949 nyarán Budapesten megrendezett második Világifjúsági Találkozó (VIT) egyik helyszíne az Úttörővasút volt. Itt hangzott fel először a ma is ismert zakatolás, a Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat/ én a legszebb lányok közül téged választalak…
Az Úttörővasúton csak úgy mint a mai Gyermekvasúton diákok látják el a szolgálatot
A teljes vonalat a budapesti VIT után egy évvel, 1950. augusztus 20-án adták át Hűvösvölgyben. A létesítményt a rendszerváltás után is megőrizték a mai napig.
Az Úttörővasút-Gyermekvasút 75 éves fennállása alatt mintegy 16 ezren szolgáltak kisvasutasként a vonalon.
Forrás: CSÚ és Internet
Fotó: Fortepan
