Mindketten egy-egy közintézmény arcai voltak, és a közvélemény óhatatlanul megszemélyesítette a rádió meg a televízió küzdelmét a médiafogyasztók figyelméért.

Kardos András egyike azoknak, akiknek a fészbukos bejegyzéseit érdeklődéssel olvasom. Művelt ember, vannak gondolatai, amelyeket röviden és érthetően fogalmaz meg. Legutóbb Vitrayról írt, akit „a magyar tévézés egyetlen zsenijé”-nek nevezett.

Nem is ok nélkül persze, más kérdés azonban, hogy

miért éppen a kilencvenedik születésnapja alkalmából. Csakhogy Vitrayt tavaly novemberben ünnepeltük ezért. Mégsem állítható, hogy Kardos András tévedett volna. A második világháború hányattatásai közepette a bujkáló gyerek iratai elvesztek, és ő maga is úgy tudta, hogy 1933-ban született. Később bizonyosodott be, hogy egy évvel korábban látta meg a napvilágot.

A bejegyzésben volt egy másik mondat, amely most megszólalásra késztet: 1966-ból „Mészöly lekötött kezére és Vitray közvetítésére emlékszem a magyar-brazilról. Pedig nem is üvöltött, mint az állítólagos vetélytársa.” Mármint Szepesi György, aki szerintem a magyar rádiózás egyetlen zsenije. Szakmailag mindkét zseni tisztelője vagyok, zsűrizés közben volt szerencsém közelebbről is megismerni őket. Soha egy rossz szót nem szóltak egymásról.

Igen ám, de mindketten egy-egy közintézmény arcai voltak, és a közvélemény óhatatlanul megszemélyesítette a rádió meg a televízió küzdelmét a médiafogyasztók figyelméért. A nagy hírre vergődött null és a nulla harca a múlt század hetvenes éveiben dőlt el. A tíz évvel idősebb rádiós intelligenciájából telt arra, hogy levonja a következtetést. Kép híján már nem kell hanggal fölerősíteni a közvetítést, a képes jelentéstöbblet lehetővé tette a visszafogottabb, szenvtelenebb, tárgyszerűbb stílust, amelyet a leghatásosabbn Vitray Tamás képviselt.

Szepesi György ekkor kérte ki magát a Német Szövetségi Köztársaságba, ő lett a Magyar Rádió bonni tudósítója. Itt kezdődik a nyúlfarknyi történetem. Október elején, kellemes őszi időben rendezték meg Mannheimben az elsőfilmes rendezők világtalálkozóját. Délelőttönként a fesztiválnak helyet adó bokormozi előcsarnokában gyülekeztünk mi, a Magyarországról érkezett kritikusok és rendezők. Beszélgetésünk félbeszakadt, amikor a bejáratnál feltűnt egy ismerős arc.

Szepesi György az órányira lévő Bonnból ruccant át, hogy megnézze a magyar versenyfilmet. Érdeklődéssel vettük körül, és jól érezte magát az őt tisztelők társaságában. Áhítattal figyeltük a szavait, amikor a ragyogóan tiszta mozivécé ajtajában megjelent a takarítónő. Tudtuk róla, hogy hazánk lánya, aki Budapestről „disszidált”. Meglátta a számára is ismerős arcot a magyar vendégek körében, elejtette a vödröt és a partvist, összecsapta a kezét, és így kiáltott: „Vitray úr”.

Szepesi György befejezte a félbehagyott mondatot, sarkon fordult, és visszautazott Bonnba.

Tíz mondat Szepesi Györgyről:

Ha az ő hallgatója vagy, nem a meccset veszed, hanem a közvetítést. (Kukorelly Endre író, Litera.hu, 2006. október 27.)

Szepesi titka egyszerű: megszállott szakmaszeretet, sokoldalú intellektus, és ami minden szellemi pályához elengedhetetlen: nagyszerű emlékezőképesség. (Ágoston Hugó újságíró, Erdélyi Riport, 2007. február 8.)

Az ötvenes évektől mindenki Szepesi akart lenni. (Novotny Zoltán sportriporter, Zóna.hu, 2008. május 28.)

A legnagyobb magyar rádiós. (Tihanyi Sándor újságíró, 168 Óra Online, 2008. július 29.)

A nagy közvetítő. (Pósa Zoltán újságíró, Magyar Nemzet Online, 2008. november 25.)

Amíg nem volt televízió, addig ő volt a király, meg egy kicsit utána is. (Lantos Gábor újságíró, Origo.hu, 2018. július 25.)

A mikrofon Puskása volt. (Hegyi Iván újságíró, ATV, 2018. július 25.)

Még a rossz meccsből is jót csinált. (Sebes György újságíró, Népszava, 2018. július 26.)

Ha siker volt, velünk lelkesedett, ha kudarc, helyettünk is sírt. (Kövesdi Péter újságíró, Vasárnapi Hírek, 2018. július 28.)

Elment a hangunk. (Zöldi László újságíró, Facebook.com,2018. július 29.)

Tíz mondat Vitray Tamásról:

A kutya a férjemet fogadta el falkavezérnek. (Kállay Bori színésznő, Napló, 2000. december 14.)

Rengeteg tévés bunkó közt egy európai. (Végh Attila kritikus, Heti Válasz, 2003. április 25.)

Vitray Tamás a szakma mestere volt fénykorában. (Domokos Lajos újságíró, Teleschola Online, 2004. március 9.)

Vitray Tamás közvetítésein nőttem fel. (Bajnai Gordon miniszter, Origo.hu, 2006. november 7.)

Kedvessége mögött gyakran önirónia bújik meg. (Szabó Dóra újságíró, Helyi Téma, 2009. június 8.)

A huszadik század egyik legeredetibb és sokoldalúbb európai tévés alkotója. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2009. december 20.)

Sokszor volt főnök is, de mindig Riporter maradt. (Sebes György újságíró, Népszava, 2012. november 5.)

A kollektivizmus idején is a személyességben hitt. (Bárdos András újságíró, Hír24 TV, 2013. november 5.)

A szakmámban ő a mérce. (Friderikusz Sándor riporter, YouTube.com, 2019. december 1.)

A magyar tévézés egyetlen zsenije. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2023. július 29.)

Forrás: Zöldi László (Médianapló)