„Új áruház nyílt, fényes, tágas, hatalmas üvegdoboz. Egyemeletes épület, de — kevés kivétellel — csak a földszintjén árusítanak. Akkora osztatlan területen, hogy kisebb város vásártérnek megirigyelhetné. Az is: vásártér, kirakva rajta a sokféle áru, hogy a terem utcáin a föl-alá járva kedvére válogathasson a nép. De hát fedélalatti vásár ez; nem lacipecsenye, hanem kávé illata csapja meg a jövő-menő ember orrát. Az üvegdoboz Budapest tizenkettedik áruháza. Csepelen épült, a város peremén."

A sziget áruháza címmel a Képes Újság  az 1966. augusztus elsején megnyílt Csepel Áruház első napjairól  számolt be. A következőket írta a riporter:

"Túl az avatáson, megnyitón, hivatalos látogatásokon, egy hónapi nyitvatartás után az igazgatóhelyettes asszony és az üzletvezető mutatja be az új áruházát.

— Huszonnégymillióba került az épület és a berendezés. Harmincmilliós árukészlettel indultunk. Tekintélyes számok, de a vásárlónak, aki zoknit vagy mákdarálót akar venni, nem sokat mondanak, őt az érdekli, kap-e, amit keres.

— Tizenöt osztályunk van. Lakástextil, méteráru, konfekció, bőrdíszmű, elektromos cikkek ... Nem lehet felsorolni, sokszáz féle árucikk, az inggombtól a szobaberendezésig. Fordítsuk meg inkább a kérdést: mi nincs.

— Élelmiszer. Azonkívül minden, amit egy áruháztól elvár a vevő. Élelmiszer hivatalosan nincs. Nyilván akad azonban árucikk, amelyeknek lennie kellene, de még sincs. A kereskedelmi szóhasználatból réges-régen átment a közbeszédbe egy bosszantó fogalom: a hiánycikk.

— Hosszú ideig készültünk a megnyitásra, igyekeztünk mindent beszerezni, hogy ne menjen el üres kézzel egyetlen vevő sem. Van harisnyanadrág, és tédugó, varrásnélküli harisnya, meg volt műszálas melegítő is.

 ‑ Itt tehát ismeretlen fogalom a hiánycikk?

— Óhatatlan, hogy ebből vagy abból az áruból átmenetileg hiány mutatkozzon. De rajtunk sohasem múlik, azon vagyunk, hogy mindent megkapjon a vásárló. Szokatlan az egybeszabott eladótér, s még inkább az áru tálalása. Minden hozzáférhető, a cikkek legnagyobb részénél nem emeltek pult-barikádot vevő és áru közé.

Vevők  a rég várt árúcikkek között

— Ez a korszerű áruház, ilyen a legelőnyösebb árukínálási forma. Ne kelljen lépcsőt járni, és turkálhasson, mindent megnézhessen, megfoghasson a vevő. A kirakott, szabadon hagyott árú gusztust csinál a vásárlónak. Lehet, hogy másra is jobban csábít, egy meggondolatlan mozdulatra, ezzel számoltunk is, de hát az emberek legnagyobb része mégiscsak becsületes.

Ki volt az első vevő? Nem lehetett megállapítani. Egy órával a tervezett idő előtt nyitottak, mert olyan tömeg állt már az ajtókban. Egyszerre tódult be sok ember.

Az első panasz? Nincs negyvenhatos ing! (Az üzletvezető, három évtizede a szakmában, még nem látott ilyen méretűt.)

Aztán bejegyezve a panaszkönyvbe: -Azt reméltem, egy új áruházban lehet villanycsengőt kapni, tévedtem.« Azóta már van csengő, levél ment a panaszosnak.

Kevés volt a próbafülke, sorba álltak a vevők. Már rendeltek két új fülkét. Apró igazítások ezek, simítások sok ember, sok hónapig készült művén.

— Alkotás ez is, berendezni egy új áruházat. Öröm megalkotni az elrendezést, az áru terítését, hogy szép legyen, ízléses és főképpen praktikus.

Szép az új csepeli áruház, amit  nemcsak a kerületnek szánták.  A környéket, a Csepel-sziget, s a még távolabbi vidékek falvait lenne hivatva ellátni. A forma bevált, nemsokára ilyenek épülnek néhány vidéki városunkban. Azelső Szegeden."

Forrás: Antal Károly (Képes Újság 1966.)

Fotó Ifj.  Soproni Béla