Régről tudjuk, annak a bizonyos korsónak mi a sorsa, amelyik a kúthoz járogat. És a magyar kormány kezd egy ilyen vészjósló úton korsósodni.

Különös hely ez a Magyarország. Feltűnt már ez a XX. század első felében a világ jobbik (műveltebb, rátermettebb, felelősségteljesebb, előrelátóbb...) felének, hogy ez a nincsenek és a legek országa egyszerre. Akkor a tenger nélküli tengernagy, a király nélküli királyság persze inkább csak kis hercig – bár elég kicsinyes – hőzöngésnek látszott, amolyan kivagyiság ez, mondták sokan, és pezsgőspohár után nyúltak.

Ki hitte volna, hogy ez hagyományteremtő kor volt, s majd ismét lesz, ismét jő egy újabb rezsim, amelyik a nincsenek és a legek dichotómiájától begőzölve újra bohóctréfaként tekint a politikára. Ez ugyan sok fájdalom, sok vér okozója volt, amikor e kivagyisággal nagypolitikai szintre lépve Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak, vagy a Szovjetuniónak és... és hát lett ebből ami lett, fátyol nem lehet reá, de lépjünk túl – gondolták sokan.

Nem, most látszik, hogy nem túl, hanem megint bele sikerült lépni: vegyük azt például, hogy

bár nálunk nincs háború, mégis erre való hivatkozással a kormány különleges jogrendet vezetett be. Egyedüliként az Európai Unióban. Nem a lengyelek, vagy a finnek, akiknek több száz kilométernyi közös határa van a háború dúlta Ukrajnával, illetve Fehéroroszországgal, ott meg ráadásul a Wagner-csoport terroristái is lopakodnak, de még csak nem is a tűzhöz a legközelebb lévő Románia, hanem mi tartunk fent háborús vészhelyzetet. Aztán nézzük csak, a Kárpátoktól elég jól védett kis Magyarország kormányának nem elég a tűzoltóság, a polgári védelem, neki Katasztrófavédelmi hatóság kellett.

Vagy itt a gyöngyszem, a TEK. Nem elég a rendőrség, a belügy különleges biztonsági bevetési csoportja, nem elég a határvadász egység, nem, a közismerten terrorveszélyes magyar ugar védelmére külön, állig felfegyverzett osztagot hozott létre lényegében önmagának a kormány feje. De az egykor ateizmusát és egyházellenességét a parlamentben is nyíltan vállaló miniszterelnök és csapata felkente magát, s vált a kereszténység legfőbb védelmezőjévé, és megalkotta az Üldözött Keresztények Megsegítésért felelős államtitkárságot – na ez már lassan a Guinness rekordok könyvébe kívánkozna, amennyiben oda ilyen bornírtságokkal is be lehetne kerülni. Bár, ki tudja, meddig fokozható mindez.

Azok után, hogy a migránsellenes kormány szabadon engedte a jogerős börtönbüntetésüket töltő, külföldi állampolgárságú embercsempészeket, nincs igazán mit mondani mást: őrület hová tart ez a szólásmondásban szereplő korsóra hajazó kormány. A különleges ország különlegességéhez tartozik még néhány, további hajmeresztő dolog: Magyarország az Európai Unió tagjaként rendre és tudatosan megszegi az unió alapszabályát. Magyarország az Európai Unió tagjaként nem vesz részt az unió közös menekültpolitikájában. Ugyanígy egyre szorosabb kapcsolatot ápol az unió ellenfeleinek számító Oroszországgal, Kínával és egyes hasonszőrű államokkal. Magyarország a NATO tagjaként is folyamatosan együttműködik a NATO legnagyobb ellenfelének számító Oroszországgal és Kínával.

Mondom, különleges ország vagyunk. A vége is egészen különleges lesz, sajnos már látszik, nem lehet megúszni, hogy a kormányunk, s vele az ország, mint ama korsó jól összetörjön ezen az úton.

Forrás: Rózsa Péter (Klubrádió)