Orbán képes olyan személyes viszonyokat kialakítani, „amiben a figurák tényleg elhiszik, hogy nélkülözhetetlenek, hogy a saját karrierjüket építgetik, mígnem azon kapják magukat, hogy mindvégig a kormányfőt építették, maguk pedig leépültek. Akkor aztán kidobják őket, akár egy üres akkumulátort."

A Török Gábor politológustól vett idézetből az következik, hogy Orbán meghatározó szereplője saját pártjának, és feltehetően így is van: munkálkodásának éppen az a lényege, hogy olyan viszonyokat teremtett, amelyben minden és mindenki tőle függ. Hogy ezt milyen módszerekkel érte el, azt bízzuk a fantáziánkra, bár azért ad ehhez némi segítséget akár

Bottoni, akár Szelényi Zsuzsa könyve. De nem is ezt akartam most ideemelni, sokkal inkább azt a tényt rögzíteni, ami arra a bizonyos hibára utal, hiszen azt már rég elkövette Orbán. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a kormány, de mindenki tudja, hogy a döntések az ő kezében vannak, a korábban még viszonylag független szakértők is Orbán közelébe jutva hihetetlen metamorfózison mennek keresztül, gondoljunk csak Nagy Márton példájára.

Térjünk azonban vissza a hibára. E hét elején jelent meg az Intrum Európai Fogyasztói Fizetési Felmérése, amely szerint Magyarországon egy év alatt majdnem 20 százalékponttal növekedett azok aránya, akiknek jövedelme nem fedezi a megélhetéshez szükséges költségeket, továbbá nem rendelkeznek egyhavi megtakarítással sem. Európában a magyarok a legpesszimistábbak az áremelkedéssel kapcsolatban, 90 százalékuk szerint az elkövetkező fél évben továbbra is magas inflációra kell számítani. 2021-ben a magyar fogyasztók 33,24 százalékának nem volt elegendő megtakarított pénze egyhavi kiadásainak fedezésére, 2022-ben már 35 százalék ez az arány, 2023-ra pedig elérte az 53 százalékot.

Ezt olvasva, vajon nem állíthatjuk-e, hogy a mindenható kormányfő már elkövette azt a bizonyos súlyos hibát, amely megingathatja őt pozíciójában?

Forrás: Németh Péter (Népszava)