A kirúgó rugóláb Csák János (képünkön) megbízhatóan működik, mint elefánt a porcelánboltban. Kéjes mosollyal pusztít maga körül. Hol egy kis Operaház, hol egy Nemzeti Múzeum, törik cserepekre nyomában. Annál jobb. Sőt, annál szélsőjobb. A következő igazgató már nyilván tudni fogja a helyét, és Pataki Attila életművéből rendez kiállítást a nemzet első múzeumában. Pedig L. Simon is igyekezett. 

L. Simon Lászlót egy Dúró Dóra-féle szélsőjobboldali hecc kedvéért kirúgták a Magyar Nemzeti Múzeum éléről. Lehet olyanokat mondani, hogy minden (ellen)forradalom is felfalja a saját gyermekeit, továbbá – ha már gasztronómia – egyék meg egymást a nevük napján.

Mégis, a kirúgás híre maximum annyira érdekes, mint, hogy a Sztárbox nevű tévéműsorban melyik színész gyepálta el jobban a másikat, és annyira fontos, mint hogy

Vég Béla központi vezetőségi titkár (tényleg így hívták) mely területeket kapta meg felügyeletre Rákosi elvtárstól az MDP-ben.

L. Simont éppen az a szél repítette ki az állásából, amelyik odafújta. Az a pökhendi, szélsőjobbos, kultúrát lenéző, a valódi értelmiséget szánt szándékkal megalázó, a szellemi értékeket semmibe vevő orkánerejű orbánizmus.

A Nemzeti Múzeum vezetői hagyományosan nagy műveltségű, komoly szakemberek voltak eddig s nem politikai kinevezettek. (Hóman Bálint is előbb volt jelentős tudós, majd igazgató, s csak később váltott a politikára. Csúnya vége lett annak is. A váci fegyházban halt meg.)

L. Simon fideszes képviselőként szükség esetén rabokat dolgoztatott a birtokain – a pénzszerzésben is szépen felzárkózik hasonszőrű társaihoz. Mindent megszavazott, még ha valóban kicsit izgalmasabb személyiség, mint a mamelukok szürke és egy kaptafára szerkesztett unalmas, ámde jól programozható sora.

Én még a polgárpukkasztó verseit is szeretem néha olvasgatni, a szemforgató, ál-családbarát, rózsaszín anya-apa nő-férfi, valamint tömjén minden mennyiségben világban üdítő az ilyesmi:

„a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

miközben én már párizsban báboztam

iskolát alapítottam

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről

készítettünk

gipszlenyomatokat”

De azért Széchényi Ferenc nem biztos, hogy rá gondolt volna, amikor mégiscsak nekifogott a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításának.

A kirúgó rugóláb Csák János megbízhatóan működik, mint elefánt a porcelánboltban. Kéjes mosollyal pusztít maga körül. Hol egy kis Operaház, hol egy Nemzeti Múzeum, törik cserepekre nyomában. Annál jobb. Sőt, annál szélsőjobb.

A legprimitívebbek szavazataiért harcba szálló dúróistáknak amúgy is régóta a bögyében volt. A következő igazgató már nyilván tudni fogja a helyét és Pataki Attila életművéből rendez kiállítást a nemzet első múzeumában.

Pedig L. Simon is igyekezett. Egyik első akciója, ha jól emlékszem az volt, hogy a múzeum kerítésére egy fotókiállítást szervezett a 2006-os "gyurcsányi terror áldozatairól". A kerítésen, mert nyilván sejtette, hogy hívei nemzetiből maximum a dohányboltba mennek, nem a múzeumba. És ugye a kinevezést meg kell szolgálni. Valóban. Bemutatkozó beszédében az is előhozta, hogy a mondákat, mítoszokat és hiedelmeket is be kell mutatnia, azaz a tudományt felülíró pártpropaganda van olyan fontos, mint a valóság.

A Word Press kereshet új helyet, ahol szabad maradhat. A fiataloknak, ha már múzeumba nem nagyon érdemes járni, legalább több idejük marad a TikTokra és a Tinderre.

A Csák-Dúró tandem hozza a formáját, egy kis primitív buzizás kell ide nem múzeum, meg kultúra.

L. Simon korábban egy szerecsenmosdató nyilatkozatában, amikor egy közismerten meleg, provokátor infuenszert hívtak meg a "mérsékelt konzervatívok" Pestre így fogalmazott: "abból, hogy a jelenlegi kormány családpolitikájának a fókuszában – nagyon helyesen – a férfiak és nők házasságára és gyermekvállalására épülő klasszikus családmodell áll, még nem következik az, hogy bárkinek a véleményét, művészi, tudományos teljesítményét azon az alapon kérdőjelezné meg, hogy az illetőnek milyen a nemi identitása, illetve hogy klasszikus családban él, vagy sem.

Úgyhogy köszönjük, nem kérünk a liberális gondolatrendőrség áldásos munkájából."

Ez utóbbi mondatot érdemes a Csák-Dúró koalíció tevékenysége nyomán alaposan újragondolni.

Forrás: Dési János (Klubrádió)