Több pénzt kapnak a kórházak, ha tovább tartják bent a gyerekeket. 

Ezt mondta el nemrégiben az RTL Klub Híradójának az Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke. Sajnos a nagy vihart kiváltó interjú nem kereste a jelenség okát.

Az egészségügyben nem úgy van, mint a rendszeresen karbantartott és vizsgára kötelezett járműveknél. A kórházak és szakrendelők működését érdemben befolyásoló költségtérítési rendszerek – a Homogén Betegségcsoportok (HBCs) és a járóbeteg szakellátási pontrendszer – szakszerű ellenőrzése és karbantartása idestova 30 éve nem történt meg. Amikor a feszültségek szintje túl magas lett, történt néhány ötletszerű kiigazítás. Ennek ellenére, pontosabban a szakmailag korrekt karbantartás hiánya miatt továbbra is vannak szükségszerűen

veszteséges eljárások és szakterületek, és ebből adódóan adósságok is.

Szükségszerű az is, hogy a betegellátó intézmények akkor kapnak a működésük valamilyen még lehetséges szintjéhez elegendő térítést a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől, ha nemcsak orvosszakmailag, de betegkönyvelésileg is hibátlanul működnek.

A sajtóban joggal kifogásolt halasztott hazabocsájtás oka az, hogy a teljes értékű ellátásért akkor kap teljes összegű költségtérítést a kórház, ha a gyógyult beteget az adott ellátásra érvényes alsó és felső határnapok között bocsájtja el. Az „egynapos” ellátások esetén az alsó határnap 0, a többi esetben a betegségtől és a kezeléstől függően legfeljebb 40 nap lehet (átlag 3,4, medián 2,0). 40 nap az 1 kg alatti újszülött esetén, ugyancsak náluk van a felső határnap legmagasabb értéke is: 100 nap.

Tudnivaló, hogy a kórházi ellátás kiemelkedő tételei az úgynevezett közvetett költségek, azaz az energia, segédüzemek, logisztika, épületgépészet, orvosi gép-műszer karbantartás, légkondicionálás, a nem egészségügyi személyzet költsége, no meg az áfa. Mindezek okán ha egy beteget a rá vonatkozó határnapnál korábban bocsájtanak el, akkor a kórház nem kapja meg az erre a betegre vonatkozó teljes térítést akkor sem, ha a gyógyítás lényegében megtörtént, és a gyógyításhoz szükséges vizsgálatokat és kezeléseket elvégezték, úgymond a közvetlen költségek többségét a beteg megkapta.

E finanszírozási-költségtérítési rendszer működésének alapfeltétele, hogy követni kell a tudomány fejlődését, a módszerek változását, a lakossági, kórházi és települési infrastruktúra átalakulását. 1994-ben, amikor a Yale Egyetemen kidolgozott DRG nyomán Európában elsőként költségtérítésre kezdtük alkalmazni a hazai viszonyokra igazított rendszert, alig volt ultrahang, CT, MRI, légkondicionálás, informatikai hálózat, onkoteam, laparoszkópia és sok minden más.

Ezek azóta sok betegség sokféle ellátásának költségeit megváltoztatták, habár eltérő mértékben. Az energiaköltségek hatalmas növekedése mélyreható változást jelent a fűtés, a hűtés, a világítás, a gépek és műszerek működtetése terén. A forint/euró/dollár árfolyam kedvezőtlen változása megjelenik a gyógyszerek, szakmai anyagok árnövekedésében. Az orvosi bérek emelése is változtat egy-egy ellátás költségén, mégpedig eltérő arányban attól függően, hogy az orvosi munka mennyisége-e a meghatározó (pl. pszichiátria), vagy a technológia költsége a kiugró (pl. szívsebészet).

A mai költségtérítési rendszerek 30 évvel ezelőtti kidolgozásakor az ilyen jellegű változások előre láthatóak voltak, ezért jogszabály és szakmai szabály írta elő a rendszeres karbantartást. E karbantartásnak kellene biztosítania, hogy a megfelelő szakmai tevékenység általánosan és átlagosan meghatározott térítése esetén minden ellátóhely működőképes marad. A szakszerű karbantartás azonban a szűkmarkú kormányok hibájából mindmáig nem történt meg, és mivel a karbantartáshoz egy teljes pénzügyi év adataira van szükség, félő, hogy 2024-ben sem kerül sorra. Mindezt súlyosbítja az ellenőrzés kiépített és megbízható rendszerének teljes hiánya.

Már csak egy nagy hibával lehet tetézni a bajt: ha az állam központi, ámde helyismeret és szakértelem nélküli kezelésébe vonja a hotelköltségeket.

Addig pedig a szülők azzal járulhatnak hozzá a gyermekellátás fenntartásához, hogy csak az alsó határnap elmúltával, de akkor aztán azonnal hazaviszik sikerrel gyógyított csemetéiket.

Forrás: Dr. Weltner János (Népszava)