Tudom már, mit kérek Mikulásra. Egy új hatóságot. A Szuverenitásvédelmi Hatóságot. Piros celofánba csomagolva. Meg is írom neki, még időben vagyok, hogy bekészíthesse a csomagomba, miután szorgos manói -ezúttal a Fidesz frakció-legyártották. A manócskák már kipegnek-kopognak is a kalapácskáikkal, más szerszámuk nincs is, így aztán mindenkit szögnek néznek, és a fejére koppintanak.
A manófőnök, mármint a frakcióvezető szerint most „a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok”, más néven a „dollárcivilek, dollármédia és dollárbaloldal” vannak soron.
Szóval jön a csomag, a Szuverenitásvédelmi Hatóságról szóló törvénycsomag, kb. Mikulásra meg is lesz szavazva. Szólni kell a beterjesztőknek, hogy ne felejtsék el piros celofánzacskóba tenni, úgy jobban szeretném.
Ne mondják, hogy a Mikulásnak írni gyerekes dolog. Péntek reggel hallottam a rádióban, hogy ügyel maga a miniszterelnök intellektusom gyermeki ártatlanságának megőrzésére. Annyira megható volt, ahogy leszállt a színvonalamra. „Ilyen bonyolult eurokrata nyelvű, kimondhatatlan neve van”- mondta, feltehetőleg a túlzott deficit-eljárásra. „Ez nem a pályát tévesztett filozófusok félórája. Ezért nem akarok itt
filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozni”- nyugtatott meg mindjárt az elején.
És tartotta a szavát, semmi olyasmibe nem bocsátkozott, ami csak halványan emlékeztet bölcselkedésre, igazságkeresésre, közös gondolkodásra.
Igyekszem is jó gyerek, bocsánat, jó állampolgár lenni. Akkor biztosan megkapom Mikulásra, amit kértem: egy új hatóságot. Valahogy kevésnek érzem, ami már van nekünk. Pedig az eddigiek is bizonyították, hogy létrejöttük egycsapásra megoldja a gondokat. Ha a „Nemzeti” jelzőt is viselik nevükben, akkor tuti.
A Nemzeti Klímavédelmi Hatóságnak köszönhetően a klíma egyre jobb, a felmelegedés miatt csak a hülyék panaszkodnak, akik nem törődnek a gázszámlájukkal. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadsági Hatóságnak hála, akkora az információszabadság, hogy mindent megtudhatok már a királyi tévéből meg a kormánylapokból is. Amit nem, azt felesleges is tudnom, erről a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is gondoskodik. Ha nem volna Nemzeti Közlekedési Hatóság, még többet késnének a vonatok. Az Egészségügyi Hatóság, a Közbeszerzési Hatóság vagy a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága sikereit nem is sorolom, főleg, hogy utóbbiról nem tudom egészen pontosan, mit csinál. Felügyel, és kész. Nekem elég, hogy Rogán egyik kádere vezeti, meg hogy a végrehajtási tevékenységet is ők ellenőrzik, a Schadl–Völner-ügy óta világos, milyen ragyogó eredménnyel. Pedig a honlapjukon az áll, hogy ez a hatóság is közreműködik a nemzeti szuverenitás védelmében. De úgy látszik, nem eléggé (ejnye, Rogán), ezért kell most még egy, amelynek már ez a fő hivatása.
Ez igazi ajándék lesz a nemzetnek, a kormányfő által oly sűrűn emlegetett „mimagyarok”-nak. Így nekem is, mint énmagyarnak. Mert aki szuverén, az a legszuverénebb, már József Attila is megírta. Ja nem, ő azt írta, hogy aki szegény, az a legszegényebb. Tényleg, mintha a szegénységgel is volna nálunk néhány apró probléma, de azzal nem érünk rá foglalkozni, mert a szuverenitással, úgy látszik, még több. Ez abból is látszik, hogy már a köztársasági elnökasszony is tankba szállt minden idők legnagyobb magyar hadgyakorlatán, onnan védte a hazát. Meg a szuverenitást. Megjegyzem, nagyon sikkes volt azzal a sisakszerű izével a fején, kár, hogy nem tudom, hol lehet ilyet kapni. Onnan mondta, hogy milyen hűségesek vagyunk a NATO-hoz. Hozzá kellett volna tennie, hogy persze csak addig, amíg ez nem megy a szuverenitásunk kárára, mint például ha pimaszul sürgetni merik a svéd NATO-csatlakozás megszavazását. De nem tette hozzá, mert a szereposztás szerint neki más a reszortja, ő a mosolygó szövetségest alakítja, Orbán meg Szijjártó majd lesznek helyette is a kekec szuverénok.
De nem is az elnökkel van a baj, nem miatta kell Szuverenitásvédelmi Hatóság. Ne tessék butaságokat beszélni, nem is L. Simon miatt, őt éppen azért rúgták ki, mert, egyszer, egyetlen pillanatra kicsit szuverénebbnek látszott a kelleténél. A hatóság a civil szervezeteket és a médiát ellenőrzi, nem lettek-e a nemzeti szuverenitás elárulói. Amit onnan lehet tudni, hogy kaptak-e külföldről támogatást.
Az még csak érthető, ha az olyan civil szervezetre, ami a választásokon önálló jelöltet indít, a pártokhoz hasonló (a külföldi támogatást tiltó) szabályok vonatkozzanak. De hogy ezután egy helyi civil kör ne is támogathasson egy önkormányzati jelöltet, ha egy akár teljesen politikamentes nemzetközi alapítvány pályázatán nyert, az már a civil világ kussoltatását szolgálja. Kellett nekik ugrálni az akkugyárak ellen, meg a tanárokért. Hogy a korbács a sajtó felé is meg van lengetve, az már abból is látszott, hogy Schmidt Mária intézete kutatási eredményként közölte, hogy „veszélyben a médiaszuverenitás”, némely nem kormánybarát lap külföldi alapítványoktól is nyert már el pénzt. Juj.
Az azért marad, hogy az állami vállalatok közpénzén hizlalt CÖF beszállhat a kampányplakátozásba. Erről majd jövő Mikulásra kérek valami törvénycsomagot. Szaloncukorral, addigra talán olcsóbb lesz.
Forrás: LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)
