A bravúros májátültetésért ezer gratuláció a magyar orvosoknak, vetüljön rájuk a rivaldafény, és csak remélni tudom, nem szegi kedvüket, ha holnap ismét a kivéreztetett kórházak és rendelők árnyékba nyomott világában találják magukat.
Orvosi szenzáció: egy májat kettéosztottak a Semmelweis Egyetemen, a kisebbik részt egy 3-éves kislány, a nagyobbat egy 32 éves férfi kapta. A december elején elvégzett kettős transzplantációs műtét sikeres volt, a férfit már a beavatkozás után két héttel kiengedték, a kislány pedig néhány nap múlva mehet haza. Egyszerre két életet mentettek meg a magyar orvosok. Nem is értem, miért huhog itt a rossz egészségügyről az ellenzék meg a sajtó.
Egyébként persze értem; azért huhog, mert az egészségügyi ellátás rossz. Kitűnő orvosaink vannak, nagyszerű egészségügyi szakembereink, akik – ha éppen olyan helyen vannak, ahol eredményt lehet elérni – nagyszerű dolgokat művelnek. A rendszer rossz. Nem azért vannak bődületes várólisták; nem azért nem jutnak szakellátáshoz időben a betegek; nem azért kell Egerből Debrecenbe utazni egy szemvizsgálatért; nem azért nem tudja biztosítani már a sérültek, illetve az ittas sérültek ellátását sem a Szent János Kórház; nem azért zárt be hétvégenként több vidéki szülészet, mert nincsenek jó orvosaink és jó ápolóink. A rendszer miatt, amiről az ország legfőbb orvosa és
mellesleg legfőbb oktatási szakértője, Pintér Sándor vezette belügyminisztérium azt merte állítani ma, hogy „a híresztelésekkel ellentétben egy beteg sem marad ellátatlanul.” Nyilván Pintér úr szótárában az ellátatlan annyit tesz, hogy a kutya sem fog ránézni, bírja ameddig bírja, azután jól meghalhat. Hát ilyet mi nem – nyugtatgatja magát – gondolom, Máskülönben, ha szembe nézne a valósággal, szégyenében elsüllyedne. Egy fideszes politikus persze nem süllyedhet el, ez parancsba van adva, nyilván ezért nem is szégyenkezik, bármennyit hazudik is. Mint ahogy év végén, az utolsó előtti napon csendben bevallotta a pénzügyér, hogy szarban a haza, óriási a költségvetési hiány. Hogy egész évben ennek ellenkezőjét harsogták, hát mindegy is. Varga sem süllyedt el, pedig…
Visszatérve az orvosokra, le a kapalappal előttük. Nem csak a májátültetési bravúrért, hanem például, mert hiába ment szekercével az Orvosi Kamarának a Fidesz, a kamara gyorsan felállt, és erősebb, mint valaha, mert a kötelező tagság megszűntetés ellenére – vagy éppen ezért – a legtöbben meggyőződésből és elszántan léptek vissza. Teher alatt minden jobban nő, márpedig ez a kormány mindenre terhet pakol, ami nem őt szolgálja, vagy amit nem tart olyan fontosnak, hogy engedje növekedni, fejlődni, Az Európai Unió átlagához képest a magyar kormány éppen a felét költi el állami egészségügyre, hasonlóan a közoktatáshoz, mert sajnálja rá a pénzt, és senki sem veszi a fejét ezért. Hogy néhány év múlva, a humán tőke leértékelődése miatt az ország gazdasági teljesítménye sorvadni kezd, dacára a szakmányban idehozott az akku- és autógyáraknak, amelyek ugyan majd emelik a GDP-t, de sem önálló magyar, exportképes innováció, sem magasan kvalifikált műszaki és gazdasági szakemberek nem maradnak. Úgy látszik, ez változatlanul nem érdekli a jelenlegi kormányt. Sütkérezhet a kivételes példák által vetett fényében, mert mindig talál kiemelkedő és kiemelhető, büszkélkedésre, de legalábbis magyarázkodásra okot adó jó példákat. Mint ahogy ezt teszi, amikor a demokrácia- vagy a sajtószabadság deficittel vádolják, azonnal a kivételekkel példálódzik. Hogy mit akarnak, van itt független sajtó, rádió – ez lennénk mi –, vannak magyar Nobel-díjasaink, stb., stb. Hogy többsége, a nagyobb – sőt a magyar társadalmi viszonyok legnagyobb része árnyékban marad, az kit érdekel?
Mindezzel együtt, a bravúros májátültetésért ezer GRATULA a magyar orvosoknak, vetüljön rájuk a rivaldafény, és csak remélni tudom, nem szegi kedvüket, ha holnap ismét a kivéreztetett kórházak és rendelők árnyékba nyomott világába találják magukat.
Forrás: Rózsa Péter (Klubrádió)
