Sok szembenálló csoport jött létre, attól függően, hogy épp mi a témája a közbeszédnek. Sokan vesznek össze és kezdik gyűlölni a másikat. Lassan oda jutunk, hogy kevés kivételtől eltekintve, mindenki gyűlöl valakit.
Mára elértük, hogy mindenki jó esetben „másiknak“, rosszabb esetben ellenfélnek, még rosszabb esetben ellenségnek tekinti a honfitársát. Közösségi jellemvonás lett a gyűlölet és a gyűlölködés. Csupán annak szintje, esetleg nyelvezete tesz különbséget közöttünk.
A nyelv összetart. Igaz! A nyelv tart össze? Ez is igaz. Csak a nyelv tart össze? Bennünket, magyarokat mindenképpen. Nemzetünk ugyanis, jelenlegi állapotában
egyébként darabjaira hullana szét.
Ezt akartuk? Ebben a légkörben szeretnénk élni mi, magyarok? Én bizonyosan nem.
Érdemes újra és újra végiggondolni, hogy ki vagy kik azok, akik rendszerszerűen az ellenkezésre, ellenségképzésre és gyűlöletgerjesztésre alapozzák vezérszerepüket. Érdemes újra és újra tudatosítani, hogy a gyűlölködést célzatosan, hatalmi és/vagy megélhetési megfontolásból szítják. Egyre növekvő mértékben, és már nem csupán Magyarországon, hanem szerte a világban. Amennyiben a tendencia folytatódik, ez a politikusi magatartás fogja eluralni a nemzetközi politikai légkört, és mérgezi meg lopva a népek közötti és nemzeteken belüli kapcsolatokat. Ez pedig békétlenséghez, erőszakhoz és végső soron háborúkhoz vezet.
Ezt akarjuk? Én bizonyosan nem.
Az én akaratom persze kevés a világ vagy bármely másik nemzet belső viszonyainak befolyásolásához. De magyarként azt azért szeretném, ha legalább Magyarországra lenne valami hatása az óhajtásomnak. Itthon, a saját bőrömön tapasztalva a negatív hatásokat, fokozottan szeretnék békességet és gyűlölködéstől mentes hangulatot, emberi kapcsolatokat látni. Azt szeretném, hogy a magyar képes legyen előítélet nélkül meghallgatni a „másikat”, képes legyen meghallani, hogy a „másik” mit akar mondani; mi az az igazságmag, amelyet a „másik” szavai, gondolatai tartalmaznak. Mert nem csak egy igazság létezik. Az pedig már a siker netovábbja lenne, ha a gondolatait mindenki képes lenne “normálisan”, értsd gorombaságtól, sértegetésektől, címkézéstől mentesen kifejezni.
Ezúton is bátorítom mindazon magyarokat, akik a békétlenség, a gyűlölködés erősödését érzékelik, miközben a békesség szellemiségét támogatják, legyenek nők vagy férfiak, apák vagy anyák, öregek vagy fiatalok, hívők vagy nem hívők, balosok vagy jobbosok, bármiféle párton kívüliek:
mutassunk utat a politikusainknak. Ők azok, akik kiemelt felelősséget viselnek az emberek közötti kapcsolatokért és az ország légköréért, az ellenségeskedés megállításáért és a káros folyamatok visszafordításáért.
Mutassuk meg, hogy mi egy békés, gyűlölködéstől mentes, együttműködésre épülő Magyarországon, egy modern, XXI. századi nemzet részeként szeretnénk élni. Érjük el, hogy valamennyi politikus, közszereplő, közíró, influenszer, aki másként cselekszik, álljon végre félre.
Csak remélni tudom, hogy van erő és akarat ahhoz, hogy változtassunk, aztán pedig egy másmilyen Magyarországon, más magyarként, más magyar nyelvet beszélve, békében és egységben, az összetartozás szellemében éljünk. Mi pedig, egyszerű, sokak által leírt, lenézett civilek, akik nem vagyunk és nem is akarunk sem elszenvedői, sem díszlete lenni a gyűlölködés rendszerének, gyűjtsük egybe, fogjuk össze a hasonlóan gondolkodókat és tenni akarókat. Mutassuk meg, hogy létezünk! Talán többségben is vagyunk?
Forrás: dr. Tatár György (Népszava)
