Megáll az ész! Kinek falaznak a legfőbb bírák  a fal átértelmezésével?

A jogi szaknyelv tudományos értelemben terminusokból áll, ezek jelentését jogszabályokban rögzített definíciók alkotják.

A jogi szakszövegek – törvények, bírósági ítéletek stb. – ezeken kívül tartalmaznak még mindenki számára érthető köznyelvi szavakat eredeti szótári jelentésükben. Eddig.

Újabban a hazai jogszolgáltatásban egészen mindennapi szavak is sajátos jelentésváltozáson mennek át, ilyen például a fal. Ennek jogi karrierje 2014-ben kezdődött, amikor

Magyar Fruzsina, a Szabadság téri emlékmű ellen tiltakozó csoport egyik szellemi vezetője ezt írta filctollal egy, a kordont fedő ponyvára: „Itt és sehol másutt náci emlékmű nem fog épülni.” Emiatt ellene az ügyészség „falfirkával elkövetett rongálás” címén büntetőeljárást indított. A bíróság véleménye szerint a cselekmény nem volt veszélyes a társadalomra, és ezért első fokon, majd másodfokon is megszüntette az eljárást. A Fővárosi Főügyészség újra meg újra fellebbezett, így került az ügy 2016 nyarán a Kúria elé.

Mivel pedig falfirkálást csak falon lehet elkövetni, a tárgyalóteremben a jogi vita a fal fogalma körül bontakozott ki. Az ügyész álláspontja szerint ennek nem szükséges eleme a helyhez kötöttség, a szilárdság és a függőleges helyzet. A bíró nem osztotta ezt a nézetet, Magyar Fruzsinát felmentették.

Ma más lenne a helyzet. A Kúria ugyanis 2022 novemberében hozott egy jogegységi határozatot, melynek értelmében falfirkának minősül, ha valaki „bármely köz- vagy magántulajdonban levő tárgy felületén a tulajdonos engedélye nélkül változtatást hoz létre”. Akár függőleges és szilárd a felület, akár nem, akár elválaszt egymástól helyiségeket, akár nem, a felrajzolt jel vagy szöveg falfirkának, s mint ilyen, rongálásnak számít.

Történt nemrégiben, hogy néhány momentumos aktivista lemosható krétával jachtparkolót rajzolt a Külügyminisztérium parkolójának aszfaltfelületére. A bíróság elmarasztalta őket ezért, fiatalkorú társuk ellen pedig gyámhatósági eljárást is indítottak. Nevükben a Magyar Helsinki Bizottság az Alkotmánybírósághoz fordult, de ők elutasító határozatot hoztak. A fiatalok akciójában a tulajdonjog megengedhetetlen korlátozását látták.

A bizottság jogászai ebben a döntésben különösen felháborítónak tartják azt, hogy az alkotmánybírák az alapjogok hierarchiájában a tulajdonhoz való jogot fontosabbnak ítélték a véleményalkotási jognál. Nem is nyugszanak bele a döntésbe, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak. Hadd lássák Strasbourgban is a magyar jogfejlődés legújabb csodáját, a vízszintes, semmit semmitől el nem választó falat.

Forrás: Huszár Ágnes: A fal fogalma című glosszája az Élet és Irodalomban