Tessék vigyázni, lassan már semmi sem az, aminek látszik. A magyar politikában  tökélyre fejlesztette az elit ezt a látszatvilágot. Természetesen a vezér jár élen ebben is, hiszen azért vezérlő kapitány ő.

Természetesen a klónozás, a másolás, a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia világáról beszélek, de folytatható a sor a dezinformációkat számolatlanul közlő médiával, az interneten megvásárolt termékek gyanús márkajelzéseivel, no és persze ne hagyjuk ki a hagyományokat, ide tartozik a magyar címkével ékeskedő, valójában Szlovákiából származó kolbász is. Nevezzük V4-es kolbásznak, de semmiképpen nem az igazi Gyulai.

Tényleg, ha jól körülnézünk, alig van valami eredeti, minőségi és megbízható dolog körülöttünk. Ja kérem, ilyen az élet a globalizált gazdasági és pénzügyi világban. Könnyen becsaphatók vagyunk, és már nemigen érdekel sokakat, mi honnan származik; mi az, hogy

eredeti; netán hiteles.

A van világa ez, az éppen itt van dolgok, a cserélhető, eldobható, áruk, eszközök világa. Mit dolgok? Eszmék, tanok, gondolatok, valaminek látszó, de nem eredeti és nem hiteles gondolatok okozta káoszban élünk. És mivel sokszor egymásnak ellentmondó, gyorsan cserélt és kidobható állítások vagy úgynevezett vélemények – amelyek persze nem is azok, hanem kifundált, praktikus, éppen jól hangzó politikai termékek például –, nos ezek keverednek, és leszokik az ember arról is, hogy összefüggéseket, jobb esetben értelmet keressen közöttük.

A magyar politikában is tökélyre fejlesztette az elit ezt a látszatvilágot. Természetesen a vezér jár élen ebben is, hiszen azért vezérlő kapitány ő. Nem rég lapogatták egymás vállát a Kossuth téren azzal a Robert Ficoval, aki magyarellenes politikájáról volt híres előző ciklusában, aki sok egyéb mellett újabb győzelmét annak is köszönhette, hogy a menekültek útját a déli határon elrekesztő magyar kolléga számolatlanul engedte Szlovákia felé nyomulni az általa migránsnak nevezett tömeget, hogy aztán ez a jó baráttá vált ellenség erre is hivatkozhatva ijesztgesse a választókat a kampányában.

No de van itt más szemfényvesztés is; a mi nagyvezérünk a másik, az igazi nagyvezír utódjával, a török elnökkel is meleg, baráti viszonyt folytat, miközben Izrael megítélésében szöges ellentétben áll a véleményük. A török kiáll a zsidókat elpusztítani akaró Hamász mellett, és Izraelt népirtással vádolja, a magyar kolléga ezzel szemben kurucos daccal Izrael barátjának mondja magát, a zsidó kormány elkötelezett hívének. Négyszemközt csak össze kell, hogy kacsintsanak, hogy figyelj, haver, hogy kit érdekel mi a valóság, mi azért tudjuk a tutit, egyelőre ránk irányítja összes fénysugarát a Nap, az, amit magunknak álmodtunk.

Ja, majd elfelejtettem az egyik legnagyobb Barba-trükköt, pedig az előbb szóba hoztam a másik politikai terméket, a migráns kifejezést. Nos, amikor csaknem kétezer külföldi embercsempészt egy tollvonással szabaddá tett ez a kormány, és éppen azokat engedte el, akik százával hozták át a déli magyar határon azokat az illegális menekülteket, akiket állítólag ez a kurzus megállít, visszafordít, hogy ide egy tapodtat se, s akik ezért jogerősen börtönben ülnek, akkor mit szóljon az ember? Semmit, már valóban nincs értelme értelmet keresni abban a világban, ahol semmi sem az, aminek látszik. És nem látni, mikor kel fel az igazi Nap.

Rózsa Péter (Szabadság Klub)