Ha belegondol, valójában nincs a kezében semmi, amire most támaszkodhatna! Mindent tönkretettek, mindent elhiteltelenítettek! Nincs az a „csepeli bárd” (párt, szervezet vagy civil) aki felvállalná, azt, hogy sikertelenségüket, kerület-pusztításukat dicsőítő módon megénekelné! Attila a megszokott módszerét alkalmazná, ezért lenyúlná, elrabolná, a maga által létrehozottnak hazudná a civilek alkotását.

Nyíltan a saját uralma alá akarja vonni, akarata alá akarja törni, - Borbélynak, és a Csepelért Polgári Egyesületnek akarja szolgálójává tenni - a civilek hitelességét és hosszú évek alatt felépített sikerét! Árulásnak, a demokrácia elleni aljas támadásnak akarja beállítani, amikor

ezt a sikerekért megdolgozó, és a hitelességbe munkát áldozók, nem kívánnak, (nem tudnak) belenyugodni!

Az a szomorú, hogy Ábel Attila nem is álszenteskedik! Valóban őszintén azt érzi, hogy a demokrácia az, amit ők létrehoztak, és akkor működik jól a rendszer, ha az van, amit ők akarnak! A dialógus, a kollektív bölcsesség, a hatalommegosztás, és a fékek és ellensúlyok feleslegese balansz!

Az, hogy mi jó Csepelnek, azt Borbély Lénárd egyedül megmondja, és Ábel Attila meghangszereli! Aki ezt nem akceptálja, az hazaáruló, rohadt komcsi! Csak, hát Novák és Varga esete megmutatta, hogy egyik jegenye se nőhet az égig! A természet (Isten) megszabta a kontúrokat, megjelölte a határokat. Aki elfelejti, vagy figyelmen kívül hagyja az mennél magasabbra kapaszkodik, annál nagyobbat esik!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (Fb) oldalának bejegyzése